Könyvajánló oldalak könyves hírek
Kategóriák
Kertészet képes termékajánló
Kert, Növények
Nyitott egyetem
Ezoterika
Kiadók szerint -->
  Bestline kiadó
  Dialóg Campus
  Édesvíz kiadó
  Európa kiadó
  Geomédeia kiadó
  Ulpius-ház
  Terebess kiadó
  Tinta kiadó
  Typotex Kft.
  Egyéb kiadók könyvei
Életrajzok
Irodalomtudomány
Legújabb hírek
Mályvarózsa telt barackszín virágú - Alcea rosea Charters Aprico
Piros virágú sásliliom - Hemerocallis Mahony
Zöld levelű árnyliliom - Hosta fortunei
Vizi jácint - Eichornia crassipes növények kerti tóba és akváriu
Vizitök - Nuphar lutea - Növények kerti tóba
Piros levelű cserszömörce - Cotinus Royal Purple
Hosta undulata Univittata - Árnyliliom - hullámos zöld-fehér lev
Hemerocallis Stella D Oro - Sásliliom sárga
Yucca filamentosa Variegata - Tarka levelű pálmaliliom
Vörös áfonya - Vaccinium macrocarpon Big Pearl tőzegáfonya
Bambuszok a kertészetben - Phyllostachys aureosulcata Aureocauli
Cukorsüveg fenyő - Picea glauca Conica
Értékválság és értékváltás Japánban HEADING_TITLE

Értékválság és értékváltás Japánban

  Dátum: 2005 July 27, Wednesday
Hír összefoglalása:
2002 tavaszán látott napvilágot David Matsumoto Az új Japán c. könyve


Hír tartalma:

Részlet

2002 tavaszán látott napvilágot David Matsumoto Az új Japán (The New Japan - Debunking Seven Cultural Stereo-types) című könyve, amely bizonyára nagy visszhangot fog kelteni.
Az Egyesült Államokban élő szociál-pszichológus mérési adatokkal támasztja alá, hogy a japán társadalom alighanem korszakváltás küszöbén áll, mivel számos hagyományosan japánnak tartott érték változóban van. Egy sor, a japán kultúrához kötődő sztereotípia, Matsumato empirikus adatai szerint, megdőlni látszik. Az új generáció már nem vallja magáénak azokat az értékeket, amelyek eddig a japán társadalom és kultúra koherenciáját adták. A kollektivizmus helyett az individualizmus nyer egyre nagyobb teret, a japán önkép átalakulóban van, a fiatal japánok érintkezési szokásai megváltoztak, és egyre inkább közelítenek az amerikai mintákhoz. Érzelmeiket sem kívánják többé elrejteni, mint ezt a társadalmi etikett mind ez idáig megkívánta. A fiatal japán vállalati alkalmazott (akit "dolgozó szamuráj"-nak titulál a külföldi irodalom, mert kész önmagát és magánéletét feláldozni a vállalatért) már közel sem annyira elkötelezett, mint korábban, de a vállalatok sem garantálják többé azt a védőhálót, mely alatt az alkalmazott nyugdíjazásáig biztonságban érezheti magát. A házasság intézménye szintén a válság jeleit mutatja. Részben rendületlenül emelkedik a válások száma, részben a fiatalok - elsősorban a lányok - házasságkötési hajlandósága alaposan megcsappant. Ha elfogadjuk is ezeket a változásra utaló tendenciákat a mérési adatok tükrében, a jelenlegi japán valóságban a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy egyelőre még csak e változások előszelét érzi és jelzi a társadalom.



A változások jelei

Japán ugyan az eltelt időszakban rengeteget változott, sok minden átalakult és sok új dolog, jelenség keletkezett, de alapvetően változatlanok maradtak az emberi kapcsolatrendszerek, az érintkezés, a kommunikáció sajátosságai, vagyis mindaz, ami a külföldi számára a japán kultúra megismerésében és megértésében ténylegesen a legnagyobb nehézséget okozza. Ez természetesen nem meglepő, hiszen az anyagi, a materiális világ és környezet változását az adott társadalom és szándék a követésre. Tehát mindazok a mélyen gyökerező értékek - a szemlélet és attitűd, mely a kultúra karakterét adja - sokkal jobban beágyazódtak annál, semhogy pár évtized lényegesen módosítsa őket.


Japán esetében ez fokozottan érvényes két ok miatt. Egyrészt a beágyazottság foka mélyebb, mint számos más kultúra esetében.
Ennek történelmi magyarázata van: a Meidzsi restaurációt (1868) megelőző korszak több mint két és fél évszázada alatt Tokugava sógunátus (1603-1868) úgynevezett "elzárkózási politikája" következtében az ország és a társadalom gyakorlatilag nem érintkezett a külvilággal. Ezalatt az időszak alatt rendkívül homogénné kovácsolódott a kultúra, s ez sok szakértő véleménye szerint Japán későbbi bravúros gazdasági felemelkedésének társadalmi alapját képezte.


A másik ok az, hogy a japán kultúra más kultúrákhoz képest rendkívül "sűrű szövésű". Más, lazább szerkezetű nemzeti kultúrákhoz képest a japáni kitűnik feszesen szövevényes voltával; ez azt jelenti, hogy szakítószilárdsága nagyobb - azaz nehezebben kikezdhető. A japán kultúra és értékrend az emberi kapcsolatok olyan bonyolult egymásra épülését és viszonyrendszerét kultiválja, aminek a megbomlása és leépülése - amely alapfeltétele lenne az egyéni vélemények, gondolatok érdekek és életstílusok érvényesülésének - csak keserves áldozatok árán, hosszas időt követelve lehetséges. Japán esetében a társadalmi kölcsönösségre épülő kapcsolatrendszerek mentén strukturált társadalmi tőke - ami egy adott történelmi korban a gazdasági fejlődés elősegítője volt - a jelenlegi globalizált haladás gátjává vált. A fukuyamai értelemben vett "társadalmi tőke" zsugorodásának lehetünk szemtanúi, annak összes klasszikus tünetével. (Fukuyama 2000: 32-46.)
Minthogy ezek a belátható időn belül bekövetkezendő és a jelenleg rendelkezésre álló adatok birtokában prognosztizálható változások a japán értékrend alapjait érintik, bízvást beszélhetünk értékrend váltásról. Az más kérdés, hogy ez a paradigmaváltás Japán és a japán emberek életét hogyan fogja befolyásolni. Annyi máris érezhető, hogy a gazdasági recesszióból való kilábalás elhúzódásának egyik oka alighanem abban a társadalmi értékválságban is keresendő, amit a szociálpszichológusok jeleznek. Tény ugyanakkor az is, hogy a gazdasági recesszió a maga következményeivel - a munkanélküliség (2001 végére meghaladta az 5%-ot), a szerkezeti átalakításból adódó létbizonytalanság veszélyének növekedése (cégek, gyárak felszámolása, munkahelyi elbocsátások, rövidített munkaidő, ami értelemszerűen jövedelemkiesést is jelent, stb.) - visszahat a hagyományos értékek megrendíthetetlenségébe vetett bizalomra, és értékválságot generál. Az emberek ugyanakkor az értékválság miatt bizonytalanná váltak a politikusokba és az ország vezetésébe vetett hitük és bizalmuk megingott, ami menthetetlenül a társadalmi- és munkamorál lazulásába torkollik. A japánok lettek 2001-re a gazdaságilag fejlett ázsiai országok közül a sereghajtók a "jövőbe vetett bizalom"- paraméter tekintetében: arra a kérdésre, hogy "mit gondol, tíz év távlatban javul-e a helyzet országában?", csupán a japánok 31%-a nyilatkozott optimistán, szemben a kínaiak 89,7%, a dél-koreaiak 77,2%, a thai-ok 77,2% és a szingapúriak 79,8%-ával. (JT 2001. 6/1. 19. o.)
Nyilván mint minden átalakulás és átmenet, ez a társadalmi értékeket érintő paradigmaváltás is áldozatokkal jár. Mindaddig, amíg a váltás le nem zajlik, amíg a régi értékek helyére be nem lépnek és rendszerré nem kovácsolódnak az új értékek, az értékválság jeleit jelzi a társadalom. Az alábbiakban bemutatunk két területet, amelyek mint szenzorok az értékrend átalakulására utalnak.



A "Makiko-szindróma"

Mindazokban az országokban és kultúrákban ahol a konfuciánus etika tanítása az emberi viselkedés és érintkezés alapja, a férfi-női kapcsolatok zavartalansága évszázadokon át elsősorban annak volt köszönhető, hogy a nők zokszó nélkül vették tudomásul másodrendű szerepüket a társadalomban. Az engedelmeskedő, alkalmazkodó és urát szolgáló nőideál abban a közszájon forgó sztereotípiában is megfogalmazódik, hogy "a három legjobb dolog a világon: az amerikai lakás, a kínai konyha és a japán feleség". Nos, ennek az ideálnak egyre kevésbé felelnek meg a japán nők - férfitársaik legnagyobb elképedésére.


Szinte belerobbant a közéletbe Tanaka Makiko, aki a 2001-ben hivatalba lépő Koizumi-kormány legnépszerűbb tagja volt. Határozott, szókimondó, nem kertelő stílusával pártjának, a Liberális Demokrata Pártnak (főleg a női szavazók körében) a legtöbb szavazatot szerző képviselőt a pártelnök és kormányfő a legfontosabb, a külügyminiszteri tárca vezetésével bízta meg. Kettejük kommunikációs stílusának hasonlósága feltűnést keltett: Koizumi kormányfő is rövid, de határozott, tömör és a japán hagyományoktól eltérően világos mondatokban fogalmaz. Az, hogy a szavazók bizalma a homályos, ködösítő megfogalmazásokat kultiváló hagyományok helyett a stílusváltást preferálta, már önmagában is jelzés értékű. A hagyományos japán kommunikációt gyakorló politikusokból és az általuk képviselt politikából való kiábrándulást jelezte ez a választás, ami a kormánynak a kezdeti időszakban 80% fölötti - még soha nem tapasztalt - népszerűséget hozott.
Vagyis, érezhető volt, hogy a levegőben van a változás, a stílusváltás iránti igény, amit jó érzékkel használt ki néhány politikus. Más kérdés, hogy ez a túlságosan is szókimondó magatartás és stílus Tanaka Makiko bukását is okozta: a konzervatív erők arra való hivatkozással, hogy külpolitikai és diplomáciai feladatok ellátására (stílusa miatt) alkalmatlan, saját tárcájában és környezetében ellehetetlenítették, s ez leváltásához vezetett. Főleg ennek köszönhetően egyébként a kormány népszerűsége a felére zuhant.


A konzervatív erőket természetesen nemcsak a kommunikációs stílusváltás irritálta. Az a tény, hogy az új kormányban öt tárca élére nő került, nem találkozott a hagyományosan férfi domináns politikai körök értékrendjével. Noha a társadalom ezt a fordulatot különösebb megütközés nélkül vette tudomásul, sok döntéshozó kételkedésének adott hangot a női kompetenciákat illetően. Elhangzottak olyan vádak, hogy az ázsiai országokban karriert csinált női politikusok valamennyien apjuk nimbuszaiból táplálkozva emelkedtek magas posztokra. A tekintélyes listából csak egy-két kortárs nevet kiemelve: Gloria Arroyo, Park Guin Hye, Aung Sang Su Kyí, Megawati Sukarno, illetve maga Tanaka Makiko is (aki a néhai Tanaka Kakuei miniszterelnök leánya).
Csakhogy ugyanezek a kritikusok elfeledkeznek arról, hogy a férfi politikusok esetében sincs ez másként! A híres férfi politikusdinasztiák vég nélkül sorolhatóak lennének. A japán választási rendszerben történetesen egészen gyakori, hogy az apa szinte átadja képviselőségét fiának. Ami pedig a kompetenciákat illeti, Japán esetében sem a "nem", hanem az egyéni adottságok a döntőek. Egyes kompetenciákat (például idegen nyelv, azaz az angol ismeretét) illetően a nők kifejezetten előnyben vannak a férfiakkal szemben.


Időközben még egy esemény a nő irányába fordította a közvélemény támogatását. 2001. december 1-jén megszületett Aiko hercegnő, a trónörökös pár gyermeke. Bár a jelenlegi utódlási rend szerint csak fiú utód ülhet a császári trónra, a közvéleménykutatási felmérésekben megkérdezettek két-harmada örömét fejezte ki afölött, hogy a megszületett gyermek leány. A többség ugyancsak egyetértene a törvények módosításával annak érdekében, hogy leánygyermek is a császári trónra léphessen. Megjegyzendő, hogy a császárnők fogalma a japán történelemben közel sem ismeretlen - a feudalizmust megelőzően ugyanis több császárnő is sikeresen birkózott meg az uralkodás feladatával. A feudalizmus volt az a történelmi szakasz, amelynek során a férfidominancia a társadalom irányításában polgárjogot nyert. A második világháború utáni - külső, amerikai nyomásra kikényszerített - demokratizálási intézkedések ugyan de jure egyenlőséget biztosítottak a nőknek is, azonban de facto évtizedekig hátrányos helyzetben voltak (munkahelyi előmenetel, fizetés, stb.). Ezt mindkét nem el is ismeri: korosztályi érintettségtől függően a megkérdezett nők 76-58%-a, és a megkérdezett férfiak 66-58%-a nyilatkozott úgy, hogy létezik nemi diszkrimináció a férfiak javára. (Matsumoto 2002: 143.; 212.) Ez a kontraszelekció azonban a relatív kiválasztódás irányába hatott, aminek következtében kiemelkedő képességű nők jelennek meg a politikai és adminisztráció szintéren. Tanaka Makiko utódja, Kavagusi Joriko külügyminiszter, aki ugyancsak nő, 2002 tavaszán a genfi leszerelési tárgyalások nagykövetének Inogucsi Kuniko professzort nevezte ki. A megbízás több szempontból különleges: 49 évével ő a legfiatalabb aktív nagykövet, a japán gyakorlattól eltérően nem karrierdiplomata, hanem egyetemi professzor és nő.


Szemmel láthatóan a hagyományos férfi-női szerepek újraleosztásának folyamata kezdődött. Tény, hogy ez nem pozitívan hat a japán társadalmi szerkezetre, a japán családi élet alakulására, a születésszámokra és a gyereknevelésre. Noha a nők önmagukra találásának folyamata még éppen hogy csak elkezdődött, társadalmi méretekben is érzékelhető módon megsokszorozódott a válások száma. A válási keresetek nagy részét középkorú nők nyújtják be, akik a gyermeknevelés kötelezettségének eleget téve a házasság kötelékéből szabadulni akarnak - még elég fiatalon ahhoz, hogy új életet kezdhessenek. Erre a japán életkilátások statisztikájának ismeretében jó esélyeik vannak: a férfiak átlagosan közel 80 évig, a nők pedig 86 évig élnek. A gyermekszületések száma radikálisan csökkent az utolsó két évtizedben: az egy házaspárra jutó születések száma a legalacsonyabb Ázsiában, 1,34. A jelenleg 126 millió lakosú japán meredek népességcsökkenése 2006-tól indul el, és 2050-re elérkezik az elöregedett fejlett társadalmak sorába. A fiatalok családalapítási korhatára kitolódott: a lányok átlagéletkora házasságkötéskor közelíti a 29 évet, míg a férfiaknál ez az adat 31 év. A lányok 55%-a nyilatkozott úgy egy 1997-es EPA-felmérés adatai szerint, hogy nem óhajt férjhez menni. E riasztó adatok jelzésértékűek - az értékrendben válság alakult ki, amit a társadalom nem tud eredményesen kezelni. A társadalom egy része a nők túlképzésében látja az okot: a magas iskolázottságnak köszönhetoen a nők gazdasági függosége megszűnőben. Ez átvezet bennünket az oktatás problematikájához.



Oktatás

A társadalom és a családi életben zajló értékválság érzékenyen érinti a társadalom egészét, de ezen belül is talán legjobban az ifjúságot. A japán gazdasági csoda egyik alapjának elemzők a japán oktatást tartották. Az oktatási rendszer a maga szigorú, erősen központosított és uniformizált voltával magasan képzett tömeget állít elő. Az írástudatlanság gyakorlatilag ismeretlen. A kötelező oktatás 9 éve alatt, ami az alapokat rakja le, szívós munkára és együttműködésre szoktatják a gyerekeket. Kialakul a csoportszellem, annak jó és rossz vetületeivel. Az oktatás célja nem az egyének tudásának és teljesítményének a fokozása, hanem a csoportteljesítmény javítása az egyének összmunkája és közreműködése révén. Kitűnni - akár pozitív, akár negatív irányban - nem kívánatos, mert ebben az esetben a közösség kiveti magából az egyént. Ez az a korszak, amikor a sokat idézett közmondás: deru kugiva utarareru (a kiálló szög beveretik) alapján szocializálódnak a gyerekek. Le kell szokniuk az egyéni ambíciókról, be kell sorolniuk a többiek közé.


Mindez a szellemiség nagyon jó szolgálatot tett Japán gazdasági növekedésének szakaszában, hiszen az önfegyelem, az egyéni érdekekről való lemondás, a közösség érdekében végzett együttműködés a munkahelyi közösségek, a tömeggyártás igényeit kitűnően szolgálta. A japán fiatalok nagy része nemcsak érettségizik, hanem többségük felsőoktatási intézményben is folytatja tanulmányait. Az iskolázottság foka olyan magas, hogy különösebb szakképzettséget nem igénylő rutinmunkákra (titkárnő, bolti eladó, ügynök stb.) is csak felsőfokú képzettség birtokában van kilátás. Ezzel együtt 2002-ben a végzettek 53%-a nem tudott elhelyezkedni a recesszió miatt. Más kérdés, hogy az egyetemi ifjúság java része sem a tudás kedvéért, hanem a végzettség érdekében végzi el az egyetemet. Az egyéni, kreatív gondolkodásról iskolás korban leszoktatott fiatalok többsége egyetemi évei alatt sem törekszik önálló, érdemi munkára és gondolkodásra. Ennek a sokáig olajozottan működő, uniformizált rendszernek a hátulütői egy-két évtizede kezdtek jelentkezni. Kiderült, hogy tartalmilag a képzés egyre kevésbé felel meg a mai kor követelményeinek. Egyrészt a túlzott uniformizáltságnak köszönhető kreativitási készség hiánya mint fokozottabban megmutatkozik a magasabb képzési szinteken. A posztgraduális képzésben olyannyira szükséges egyéni alkotókészség híján a japán diákok egyre kevésbé állják meg a helyüket az erősödő nemzetközi megmértetésben. Ezt tetézi az idegennyelvtudás hiánya - az angoloktatás változatlanul a leggyengébb láncszem a japán oktatási rendszerben. Vagyis ahhoz, hogy a globalizálódó világban - legyen ez termelés, kereskedelem, vagy tudomány - Japán ne veszítsen pozícióiból, az oktatás tartalmának és módszerének megreformálására van szükség.


FORRÁS: Terebess Hungária Kft

A teljes dokumentum elérhető a Terebess Hungaria oldalain

Könyváruház

Könyv - Társadalomtudomány

Könyv - Vallás



Hírek statisztikája:
Megnézve:4097
VisszaÚj vásárló regisztrációja
Témakörök

Életrajzok

Ady Endre
Cervantes
Julian Barnes
Kazinczy Ferenc
Edgar Allan Poe
Vámos Miklós
Kertész Ákos
Walter Jens
Chia Mantak


| | |

Wiandt Kertészet | Kertészet webáruház
Könyv katalógus