Könyvajánló oldalak könyves hírek
Kategóriák
Kertészet képes termékajánló
Kert, Növények
Nyitott egyetem
Ezoterika
Kiadók szerint -->
  Bestline kiadó
  Dialóg Campus
  Édesvíz kiadó
  Európa kiadó
  Geomédeia kiadó
  Ulpius-ház
  Terebess kiadó
  Tinta kiadó
  Typotex Kft.
  Egyéb kiadók könyvei
Életrajzok
Irodalomtudomány
Legújabb hírek
Mályvarózsa telt barackszín virágú - Alcea rosea Charters Aprico
Piros virágú sásliliom - Hemerocallis Mahony
Zöld levelű árnyliliom - Hosta fortunei
Vizi jácint - Eichornia crassipes növények kerti tóba és akváriu
Vizitök - Nuphar lutea - Növények kerti tóba
Piros levelű cserszömörce - Cotinus Royal Purple
Hosta undulata Univittata - Árnyliliom - hullámos zöld-fehér lev
Hemerocallis Stella D Oro - Sásliliom sárga
Yucca filamentosa Variegata - Tarka levelű pálmaliliom
Vörös áfonya - Vaccinium macrocarpon Big Pearl tőzegáfonya
Bambuszok a kertészetben - Phyllostachys aureosulcata Aureocauli
Cukorsüveg fenyő - Picea glauca Conica
A Kongó királyság leírása HEADING_TITLE

A Kongó királyság leírása

  Dátum: 2005 July 27, Wednesday
Hír összefoglalása:
Rubint István fordítása


Hír tartalma:

Részlet

I. KÖNYV
I. fejezet
`Utazás Lisszabonból a Kongó Királyságba`

Az 1578-as évben, mikor Sebestyén portugál király [1] elindult Marokkó meghódítására, április hónapban hajóra szállt Duarte Lopes Benavente-i születésű (Benavente Lisszabontól 24 mérföldre a Tejo mentén található) illető, hogy a Szent Antal hajón Luanda kikötőjébe [2] hajózzon, ami a Kongó Királyságban található. Nagybátyja ügyeit intézvén, különböző árukat vitt a fenti területre. Hajójukat egy patacho [3], vagyis kis hajó kísérte. Ezt ellátták minden szükségessel, jelzőfénnyel segítették, nehogy letérjen a helyes útvonalról. A hajó megérkezett a portugál fennhatóság alá tartozó Madeirára - mely Lisszabontól 600 mérföldre fekszik - és 15 napig ott időzött. Ezen idő alatt friss élelmiszerrel és borral rakták meg a hajót, mert ezekben bővelkedik a sziget. A bor talán az egész világon itt a legjobb. Sokfelé exportálják, elsősorban Angliába. Itt vásároltak különféle sajtokat és cukrot, melyet nagy mennyiségben állítanak itt elő. Miután elhagyták Madeirát, elhaladtak a kasztíliai fennhatóság alatt lévő Kanári-szigetek mellett, majd megérkeztek a Zöld-fok szigeteinek egyikére a Szent Antalra. Innen átkeltek Santiago-ra, mert innen irányítják a környező területeket, lévén itt székel a püspök és a káplán, kik a lakosság lelki gondozói. Itt a hajósok élelmiszert szereztek be. Nincs arra lehetőség, hogy megemlékezzünk a Kanári-szigetek nagy számáról vagy a Zöld-fok szigeteiről és ezek történelméről. Mivel a hajót csak utazásra használták, és a cél a Kongó Királyság, elmondom - ugyanis a két régió történelme szorosan kötődik egymáshoz -, hogy a Zöld-fok szigeteit Ptolemaiosz [4] óta számon tartották. Mint nyugati határpont jelenik meg a térképein. A tenger fölé emelkedő hegyfokot Corno Ultimo-nak nevezte, a szigeteket Macarianak (Beata), melyeket mi Fortunadas-nak hívunk. A portugálok, miután partraszálltak [5], kereskedni kezdtek az itt élő népekkel. Sokfajta cikket hoznak, pl. különböző színű üvegholmikat és más csecsebecséket, amik igen kedveltek a bennszülöttek körében, holland szövetet, fejfedőket, késeket, festett szövetet. Portugáliába rabszolgákat, viaszt, mézet és más élelmiszereket hoznak, csakúgy mint különböző színű festett pamutszövetet. Szemben az afrikai kontinensen helyezkednek el Guinea és a Zöld-fok földjei és vizei, a Leoa [6] hegység, mely igen híres és nagy kiterjedésű. Az említett Santiago szigetről elindulva, a hajó orrát Brazília felé irányították, mert így lehet a kedvező szelekkel haladva és az ott uralkodó időjárásnak megfelelően hajózva, az alkalmas helyen megállva eljutni az utazás céljához. Két út kínálkozik arra, hogy az említett szigetekről eljussunk Luanda-ba, a Kongó Királyság kikötőjébe. Az egyik Afrika partjai mentén halad. A másik a nyílt óceánt szeli át, felhasználva a tramontana-t [7], mely ezekben a hónapokban állandóan fúj. A portugálok, kasztíliaiak, franciák és az Északi-tenger népei északi szélnek nevezik. A hajók dél-délkeleti irányba hajózva eljutnak a Jóreménység-fok közelébe, maguk mögött hagyva az Angola Királyság területét. Aztán gyors fordulattal visszatérnek a királyság közelébe, a félteke 27-29 hosszúsági fokai között. Ezt déli féltekének nevezik, szemben a miénkkel, melyet északinak. Az ellentétes pólus azon pontján a tengerészek tudják, hogy találkoznak azokkal a szelekkel, melyek rendszeresen fújnak, és uralkodóak a mi nyári időszakunkban. Ezeket ők északkeleti-nek vagy többesszámban északkeletiek-nek nevezik, és amely hozzánk Itáliába tavasszal érkezik görög és keleti tájakról. A velenceiek levantiere-nek hívják, a görögök és latinok etesios-nak [8]. Mindig az év meghatározott időszakában fújnak. Így hajózván a 29-fokig a déli féltekén az északi szél segítségével, egy különös dolog szokott történni. Sokan - érezve az első szélmozgásokat - felvonják a vitorlát és a hajót Angola irányába fordítják. Sokszor ez tévedésnek bizonyul és csalódniuk kell. A legjobb, ha jócskán előrehaladnak, megvárják a hűvösebb szeleket és csak azután fordulnak visszafelé, és tartanak a kívánt kikötő irányába. Miután feljegyzések is említik, érdemes megjegyezni, hogy a déli félteke 29-fokáig állandó északi szelek fújnak, de itt más - erősebb - szelek váltják fel őket, és ez így van az év 6 hónapjában. A leírt utat követve a Szent Antal találkozott a már említett uralkodó szelekkel, észak-északkeletre vette útját a Kongó Királyság felé, amely jobbkéz felé esik ekkor. 12 nap és éj elmúltával a hajó befutott Szent-Ilona [9] szigetére, melyet nem állt szándékában felkeresni. A sziget onnan kapta nevét, hogy a portugálok először ezen szent napján, május 3-án pillantották meg. Éppoly kicsiny, mint amilyen magányos. A déli félteke 16. fokának környékén fekszik ez a sziget, távol a kontinensektől. Átmérője 9 mérföld. A hajósok 30 mérföld távolságról már észrevehetik néhány hegyét. Ez a sziget a természet csodája, amint kiemelkedik a magas és viharos hullámok közül a végtelen óceánból. Biztos menedéket és felfrissülést nyújt az Indiából jövő hajók legénységének. Erdei sűrűek, ébenfából állnak, amit a tengerészek tűzifának használnak. Mivel a fák kérgén ismeretlenek neveit olvashatjuk, megállapítható, hogy a környéken hajózók bevésték nevüket a kis fákba. A betűk a fák törzseivel együtt nőttek. A föld bővelkedik gyümölcsökben, mindenekelőtt szőlőben, amit a portugálok honosítottak meg. Ez bőven terem a kis kertekben, melyek a kápolna és a tengerészek hajléka körül találhatók. Lehet itt látni vadnarancsot, citromot, almát, olyan sokat, hogy egész évben virágoznak, máshol zöld és érett gyümölcsöket vehetünk szemügyre, hasonlóakat a gránátalmához, és ezek ehetőek és jóízűek. A szőlőszemek nagyok, pirosak, lédúsak, magjuk kicsi. Minden évszakban terem narancs, a fügék igen nagyok. Hasonló gyümölcsöt említ Homérosz Korfu szigetén. Találunk itt kecskét, gödölyét, mely igen jó húsú, vaddisznót és egyéb négylábút; foglyot, vadtyúkot, galambot és egyéb kisebb-nagyobb szárnyasokat. Ezek az állatok annyira háziasítottak és gyanútlanok, hogy nem félnek az embertől, nem sejtvén, hogy az előbb-utóbb elpusztítja őket. Ezeket az állatokat naponta befogják, és besózva tartósított húsukat adják az erre járó hajósoknak. Sót a tengerparton találnak megkövesedett formában, melyeket a tenger hullámai alakítottak, formáltak. A sziget talaja porhanyós mint a hamu, vöröses és termékeny. Olyan laza, hogy a lépések nyomán - mint a homokban - besüpped a talaj. A fákat egyetlen ember erejével ki lehet dönteni. Nem szükséges a földet megművelni. Az eső nyomán hirtelen sarjadnak fák a magokból. Megterem itt a répa, amely nagyra nő és ízletes, a kelkáposzta, az ánizs, a saláta, a tök, a csicseriborsó, a bab és más zöldségek. Természetesen az érett szemek földre hullanak és művelés nélkül is újra nőnek. Valamennyi hajó hoz magával néhány gyümölcs vagy zöldség palántát, amiket elültetnek a szigeten. Azok maguktól kisarjadnak, mert a kegyes természet jutalmat ád és kamatostul juttatja vissza gyümölcsét, melyet a tengerészek számára őriz. Szent Ilonán jó néhány patak folyik, behálózva a szigetet. Vizük iható és egészséges, menedéket nyújtanak a hajóknak, mivel biztonságos kikötőhelyet biztosítanak. A középpontban terül el az a hely, ahol kápolnát emeltek. Itt őrzik az oltár díszeit, a papi öltözékeket és más - a misékhez szükséges - eszközöket. Amikor a hajók megállnak, a papok kiszállnak és gyakorolják Istentől rendelt kötelességüket. A szigeten áll egy kunyhó, melyben szinte mindig él 2-3 portugál, mostanában csak egy. Őket vagy betegségük, vagy bűneik miatt hagyták itt, esetleg önként vállalva viselik el a remeteéletet, magányosságukban mintegy vezekelnek bűneikért. Szent Ilona bővelkedik jó húsú halakban, úgy tűnik, hogy ezek teljesen ellepik a tengert. Elég bedobni a horgot, és amikor kirántják, mindig zsákmánnyal terhes. Felmerül a kérdés, hogy a portugálok mi okból nem gondoskodtak a sziget megerősítéséről, lévén így alkalmasabb lenne a hajózók számára. Hiszen isteni gondviselésből a hajósok számára mégis építettek menedéket. Ahogyan `Simbolo da Fé` című munkájában - melyet én fordítottam spanyolból - Luis de Granada [10] írja, erre nincs szükség. Ugyanis az Indiában tartó hajók nem járnak erre, más útvonalat követnek, és nehéz volna a szigetet megtalálniuk. A hazafelé tartó hajók számára útbaesik és könnyen megtalálják. Nem érné meg a fáradságot, időt és pénzt sem zsoldosok itteni állomásoztatása, mivel ezt a területet csak portugálok használják. Én erre azt válaszolom, hogy az angolok is eljutnak ide, hiszen már két alkalommal behatoltak ezekre a tengerekre. Egyszer Drake, másodszor éppen ebben az évben, 1588-ban egy másik kalóz, talán ennél is híresebb, Candish [11]. Ez utóbbi zsákmánnyal megrakottan tért haza. Erre az válaszolhatnánk, hogy a körülmények miatt nem lehetséges ilyen távoli területek megerősítése, mivel minden eszközt, felszerelést a sziget megerősítéshez Európából kellene hozni. Összefoglalásként, a már említett előnyökön kívül, itt az éghajlat mérsékelt, a levegő tiszta, friss és egészséges, csak enyhe szelek fújnak. Az ideérkező, az utazás kellemetlenségeitől beteg, félholt emberek hirtelen - a sziget jótékony hatásának köszönhetően - meggyógyulnak és visszanyerik régi erejüket. Szent Ilonáról elindulva Luanda felé - mely a Kongó Királyság egyik tartományában fekszik - felvonták a vitorlákat. 17 napi hajózás után a kedvező szélnek köszönhetően - megkönnyebbülve - futottak be a fenti kikötőbe. Ez a kikötő nagy és biztonságos, az azonos nevű sziget mellett található. Erről a továbbiakban még esik szó. Mint mondtam, két út kínálkozik arra, hogy a hajó eljusson Zöld-foktól Luandáig. Az egyiket már leírtam. Ezt korábban nem használták. Először az a hajó járt erre, melyen Duarte úr is utazott. A hajó kalauza Francisco Martins [12] volt, ki jártas ezeken a tengereken. Ő volt az első, aki ezt az útvonalat bevezette az ismert útvonalak közé. Lássuk a másik utat, mely a kontinens mentén halad. Santiago szigetétől a Cabo das Palmas (a Pálmák-foka) [13] felé veszik az irányt, innen Sao Tomé felé hajóznak. Ez az Egyenlítő mentén fekszik. Nevét onnan kapta, hogy felfedezése azon a napon történt, amikor ezt az apostolt ünnepelték. A Gabon folyóval szemben a kontinenstől 180 mérföldre található. A folyó nevét onnan kapta, hogy hasonlít ehhez a ruhadarabhoz [14]. A folyó kikötőjét egy sziget védi, mely a torkolatnál emelkedik. A Sao Tomé-ról jövő portugálok kis hajóikhoz hordják ide áruikat (melyek hasonlóak a Guinea-ba vittekhez). Visszafelé elefántcsontot, viaszt, mézet, pálmaolajat és fekete rabszolgákat hoznak. E szigettől északra egy másik található, melyet Principe-nek neveznek. A kontinenstől 105 mérföldnyire fekszik. Feltételei, adottságai és kereskedelme Sao Tomé-hoz hasonló, de átmérője kisebb. A nagyobb sziget formája csaknem kerek. Átmérője 60 mérföld, kerülete 180 mérföld. Sao Tomé gazdag, kereskedelme jelentős. A portugálok akkor fedezték fel és vették birtokukba, amikor megkezdődött az Indiai Út feltárása. Számos kikötője van, a legfontosabb az, amelyik a város közelében található. Itt kötnek ki a hajók. Rengeteg cukrot állítanak elő és ezzel kereskednek. Sok templomot emeltek, itt székel a püspök. Sok klerikusa van, valamint a káplán is itt található. A szigetet erőd védi helyőrséggel és tüzérséggel. Ez az erődítmény a kikötő mellett épült és védi azt. A kikötő nagy, biztonságos, sok hajónak biztosít helyet. Csodálatos dolog az is, hogy amikor a portugálok erre hajóztak, ültettek gyömbért is, amely gyorsan növekedett. A talaj termékeny, és alkalmas arra, hogy táplálja a növényt, melyet más módon nem is öntöznek, mégis bőséges termést hoz. Ugyanis a harmat lehull reggel és az esővel együtt áztatja a földet. A szigeten 70 cukornád feldolgozó üzem működik [15]. Mindegyik körül házak állnak, melyek mintegy faluként veszik azt körül. Körülbelül 300 ember foglalkozik ezzel a munkával. Ők évente 40 hajót töltenek meg cukorral. Igaz, hogy időnként férgek - melyek úgy érkeznek mint a pestis - elrágják a növény gyökerét, amely így elpusztul. Ilyenkor nemhogy 40, de legfeljebb 5-6 hajót tudnak cukorral megrakni. Ez az oka annak, hogy a cukor ilyen drága a mi részünkön. (Európában). Sao Tomé a szárazföld népeivel kereskedik. Ezek a népek a folyók torkolatánál gyűlnek össze. Ezek a folyók a következők: Fernao de Poo vagy Pó. Nevét felfedezőjéről kapta [16], az északi félteke 5. fokánál található. Torkolatával szemben fekszik az azonos nevű sziget, mely a kontinenstől 36 mérföld távolságra terül el. A második folyót Borrá-nak nevezik, nagyon üledékes. Aztán itt folyik a Campo, a Sao Bento, az Angra, melyet Raio-nak is neveznek. Itt kereskednek azokkal, akikről már megemlékeztünk. Folytatva a hajóutat, Sao Tomé-ról déli irányba indulva rátalálunk a Lopo Goncalves-fokra [17], amely már a déli félteke 1. foknál húzódik, 105 mérföldnyire a fenti szigettől. Innen a szárazföldi szelekkel kell hajózni, kerülve a partokat. Minden nap biztos helyen kell horgonyt vetni, vagy egy földnyelv közelében vagy más, kikötésre alkalmas helyen, egészen addig míg meg nem érkezünk az óriási Kongó folyó torkolatához, amelyet helyi nyelven Zairé-nek neveznek. Ez azt jelenti portugálul: ser, és megfelel a latin sapio-nak. Innen, ha akarunk, eljuthatunk Luanda kikötőjébe. Addig 180 mérföldet kell hajózni. Ez a két útvonal kínálkozik a Zöld-foki Santiago-tól induló hajós számára. Közülünk az első útvonalat még csak rövid ideje használják. Itt az idő, hogy szó essék Kongóról és az ottani viszonyokról!




II. fejezet
`A Kongó Királyság hőmérsékletéről, és hogy ott nagy meleg, vagy nagy hideg van, és hogy az emberek feketék vagy fehérek, és a többé-kevésbé feketék hegyvidéken vagy síkságon élnek, a szelekről, esőkről, hóról, a különböző helyekről, és hogy az ott élők milyen termetűek és formájúak.`

A Kongó Királyság nagy része az Egyenlítőtől délre fekszik. Pontosabban, Mbanza Kongó városa a 7. fok 2. percénél található. A terület fekvéséből adódik, hogy korábban lakatlannak vélték és forró zónának nevezték. Ez a forró égöv. Mindenben tévedtek, ugyanis az éghajlat itt jó, a levegő rendkívül enyhe. A hideg tél nem jellemző, olyan mint az ősz itt nálunk Rómában. Nem használnak bőröket, nem hordanak ruhát, nem raknak tüzet melegedés céljából. A levegő hűvösebb a hegyekben mint a síkságon. A folytonos esők miatt télen rendszerint a levegő melegebb mint nyáron. Ezek az esők 2 órával dél előtt és 2 órával utána érkeznek, és ezt elég nehéz elviselni. A férfiak és nők feketék, de egyesek kevésbé, inkább barna színűek. Hajuk fekete és göndör, némelyiké vöröses. Termetük középmagas, ha eltekintünk fekete bőrüktől, hasonlóak a portugálokhoz. Szemük színe különböző, fekete vagy tengerszínű. Ajkuk nem olyan vastag mint a núbiaiaké, vagy más feketéké, arcuk telt és finom, különböző karakterű, olyan mint nálunk, nem olyan mint Núbia vagy Guinea lakosaié, kiknek arca rút. A nappalok és éjszakák hossza kevéssé változik, egy évben nem több mint negyed órányit. A tél rendesen abban a régióban akkor érkezik, amikor mi a tavaszt érezzük, vagyis amikor a Nap az északi csillagképekbe lép márciusban. Szeptemberben, akkor amikor nálunk tél van és a Nap a déli csillagképekbe lép, kezdődik náluk a nyár. Télen 5 hónapon keresztül szinte folyamatosan esik az eső, tudniillik április, május, június, július, augusztus hónapokban. Ritka a száraz nap, az eső olyan kövér cseppekben, zuhog, hogy az csodálatra méltó. Ez a víz megöntözi a száraz földet - mert utána 6 hónapon keresztül nem esik eső - és miután a talaj eltelt vízzel, hihetetlen módon megduzzadnak a folyók és zavaros vizükkel elárasztják a földeket. A szelek, amelyek ezeken a területeken fújnak azok, melyeket Caesar görög szóval etesios-nak nevez. Ezek rendszeresek minden évben, északról fújnak az iránytű szerint nyugat-délnyugat irányba, elviszik a felhőket a magas hegyek felé, melyek feltartóztatják ezeket. A felhők természetüknél fogva megállnak itt és aztán esővel árasztják el a hegyeket. Látszik is, hogy a magas hegyek eső idején felhőbe burkolóznak. Ebből következik azoknak a folyóknak bővizűsége, melyek innen erednek. Legfőképp ilyen a Nílus, de más folyók is, melyek a Keleti- vagy a Nyugati Óceánba torkollnak, Kongó és Guinea folyói, itt folyik a Niger, melyet így hívtak a régiek és neveznek így ma is, valamint a Szenegál folyó, mely a Nílussal egy helyen ered, és vizét nyugati irányba hordva a Zöld-fok felé tart. A Nílus átfolyik Meroé szigetén [18], Egyiptomon északi irányban, elárasztva azt a száraz és kietlen vidéket. Mivel az évben mindig esik az eső a meghatározott időben Kongó és Etiópia [19] térségében, nincsen semmi meglepő a folyók áradásában. De az olyan távoli és száraz területeken, mint Egyiptom, ahol (Alexandriát és környékét kivéve) sosem esik eső, csodálatos dolog, hogy ez a hatalmas kavargó víztömeg minden évben megérkezik az oly távoli vidékről. Ez kivétel nélkül mindig a meghatározott évszakban következik be, termővé teszi a talajt, és élelmet nyújt embereknek és állatoknak. Emiatt áldották a régiek ezt a folyót. Ahogy Ptolemaiosz IV. könyvében megjegyzi: jótevőnek nevezik. Még ma is csodának tartja néhány keresztény, mert a Nílus nélkül éhenhalhatnának, mivel életük (ahogy Aranyszájú Szent János mondja) [20] ennek növekedésétől függ. Mindazonáltal ezek a szelek (etesios) nálunk a nyári időszakban fújnak, ott pedig télen. Elkergetik a felhőket a magas hegyek felé, esőt idéznek elő és ennek köszönhetően az ottani tél (mint már említettem) nem olyan hideg, lévén az eső azon a forró vidéken langyos. Ez hát az igazság a Nílus áradása ügyében, de más ottani folyókra is igaz. Erről sokat vitatkoztak a régiek, és véleményük számos hibás elképzelést tartalmazott. De nyáron - ami a mi telünknek felel meg - a szelek a már említettekkel ellentétes irányba fújnak, az iránytű szerint délről északkeletre. Ezek kétségkívül hűvösek, mivel az ellenkező, déli pólus felől fújnak és lehűtik a térséget. Nekünk elhozzák a felhőket, ott náluk megtisztítják a levegőt, hozzánk esővel érkeznek, a Földön a természet rendje szerint így oszlanak meg a dolgok. Ezt a körforgást az égbolt és a klíma irányítja, végsősoron pedig az isteni gondviselés. Ez szabályozza az eget, a Nap haladását és más planéták mozgását úgy, hogy a Föld minden pontja részesüljön fényükből, a hidegből, melegből, az évszakokból a lehető legnagyobb arányban. Bizonyos, hogy ha ezek a szelek nem frissítenék fel a légkört Etiópiában és Kongóban, valamint a szomszédos területeken, akkor itt a meleget nem lehetne elviselni. Ilyenkor ugyanis (az északkeleti szél időszakában) éjjel 2 pokróccal is be kell takarózni. Ezt a hűvösséget érzik Krétán és a többi szigeteken, Cipruson, Kis-Ázsiában, Szíriában és Egyiptomban. Ők együtt élnek az északnyugati, nyugati szelek rendszerével. Ezeket görög módra szép elnevezéssel `életet hozók`-nak hívják. Meg kell jegyeznünk, hogy Etiópia és Kongó hegyein csakúgy, mint a szomszéd területeken nem esik hó, és nem látni a hegyek tetején sem, hacsak délre a Jóreménység-fok környékén nem. Ezen kívül a portugálok feljegyeztek néhány csúcsot a Nevada hegységben, melyek hóval borítottak. Kongó területén nem található sem jég, sem hó, pedig ezeket az aranynál is jobban becsülnék és italokat lehetne hűteni velük. Ezért a folyók nem a hóolvadástól áradnak meg, hanem a felhőkből lezúduló eső hatására, április, május, június, július, augusztus hónapokban. Ez az időszak néha 15 nappal előbb érkezik, néha később. Ez azt okozza, hogy Egyiptomban előbb vagy később érkezik a Nílus - a lakosok által annyira kívánt - áradása.


FORRÁS: Terebess Hungária Kft

A teljes dokumentum elérhető a Terebess Hungaria oldalain

Könyváruház

Könyv - Társadalomtudomány

Könyv - Vallás



Hírek statisztikája:
Megnézve:4915
VisszaÚj vásárló regisztrációja
Témakörök

Életrajzok

Ady Endre
Cervantes
Julian Barnes
Kazinczy Ferenc
Edgar Allan Poe
Vámos Miklós
Kertész Ákos
Walter Jens
Chia Mantak


| | |

Wiandt Kertészet | Kertészet webáruház
Könyv katalógus