Könyvajánló oldalak könyves hírek
Kategóriák
Kertészet képes termékajánló
Kórokozók Kártevők
Kert, Növények
Nyitott egyetem
Ezoterika
Gazdaság, jog
DVD ajánló
Gyermeknevelés
Kiadók szerint -->
  Bestline kiadó
  Dialóg Campus
  Édesvíz kiadó
  Európa kiadó
  Geomédeia kiadó
  Ulpius-ház
  Terebess kiadó
  Tinta kiadó
  Typotex Kft.
  Egyéb kiadók könyvei
Életrajzok
Irodalom
Irodalomtudomány
Kertészeti könyvek
Lexikon
Nyelvkönyvek
Szerzők szerint -->
Sport
Szakácskönyvek
Számítástechnika
Történelem
Utazás
Legújabb hírek
Mályvarózsa telt barackszín virágú - Alcea rosea Charters Aprico
Piros virágú sásliliom - Hemerocallis Mahony
Zöld levelű árnyliliom - Hosta fortunei
Vizi jácint - Eichornia crassipes növények kerti tóba és akváriu
Vizitök - Nuphar lutea - Növények kerti tóba
Piros levelű cserszömörce - Cotinus Royal Purple
Hosta undulata Univittata - Árnyliliom - hullámos zöld-fehér lev
Hemerocallis Stella D Oro - Sásliliom sárga
Yucca filamentosa Variegata - Tarka levelű pálmaliliom
Vörös áfonya - Vaccinium macrocarpon Big Pearl tőzegáfonya
Bambuszok a kertészetben - Phyllostachys aureosulcata Aureocauli
Cukorsüveg fenyő - Picea glauca Conica
Seth VI. A psziché természete. HEADING_TITLE

Seth VI. A psziché természete.

  Dátum: 2006 January 27, Friday
Hír összefoglalása:
A Seth-könyvek a valóság egy alternatív térképét kínálják számunkra a psziché új ábrázolásával egyemben… egy térképet, amely roppant hasznos lehet a tudatosság minden felfedezője számára.
– Deepak Chopra


Hír tartalma:



„A Seth-könyvek a valóság egy alternatív térképét kínálják számunkra a psziché új ábrázolásával egyemben… egy térképet, amely roppant hasznos lehet a tudatosság minden felfedezője számára.”
– Deepak Chopra

„Szeretném, ha Seth könyveire minden olyan ember kötelező olvasmányként tekintene, aki saját spirituális útját járja. Az írásokban olvasható mélyről jövő információk éppolyan időszerűek ma, mint a hetvenes évek elején voltak, amikor Jane Roberts először tolmácsolta Seth szavait.”
– Louise Hay

„Egyszerűen a legjobb könyvek egyike, amelyet valaha olvastam!”
– Richard Bach

„A Seth-könyvek nagy hasznomra voltak spirituális utamon, és segítettek, hogy új módon tudjam szemlélni a világot.”
– Gerald G. Jampolsky

„Ha egyszerű meghatározásokat keresel, amelyek megmagyarázzák a pszichét, ebben én nem segíthetek. Ha azonban lényed csodás kreativitását kívánod megtapasztalni, ahhoz olyan módszereket ajánlok, amelyek felébresztik legnagyszerűbb kalandvágyadat, a magadba vetett leghatározottabb hitedet, és olyan képeket festek a pszichédről, amelyek segítenek a legszélesebb kiterjedésében megismerni azt.”
– Seth

JANE ROBERTS ELŐSZAVA

Amikor ezeket a sorokat írom, már elfeledtem azt a rengeteg névtelen éjszakát, amelyek során Seth, az én transzszemélyiségem ezt a könyvet diktálta. Csak a férjem, Robert Butts által írt jegyzetek emlékeztetnek, milyen események is történtek velünk a könyv elkészültének ideje alatt. Egy dolog biztos: az ülések éjszakáin transzba kerültem, és Seth-ként lediktáltam ezt a könyvet. Az adott napok sikerei és kudarcai többé-kevésbé a feledés homályába merültek, azonban ezek az oldalak valamilyen módon megőrizték azokat a késő esti órákat, és ilyen értelemben azok tovább élnek.
Vajon Seth valóban az én transzszemélyiségem – az idő nélküli pszichológiai birodalmak lakója, aki idővel árnyalt világunkba küldi üzeneteit? Vagy én lennék Seth térben és időben élő transzszemélyisége, aki kis híján megfeledkezett örökségéről? Talán sosem fogok választ kapni ezekre a kérdésekre. Azonban sorozatos élményeim nyilvánvalóvá tették számomra, hogy Seth személyisége rányomta bélyegét az ülésekre és írásaira, és egyfajta egyedi módon talán az én tudatosságomra is.
Ha nem „változom Seth-té”, ha nem csinálom végig az egészet, ha nem változtatom meg alapvető pszichológiai beállítottságomat – ha Seth nem mosolyog és nem beszél –, akkor nincs a Seth-anyag. Tehát, bár az ülések alkalmával csak két ember van jelen a nappalinkban, mégis joggal mondhatom, hogy nem vagyunk négyszemközt.
Jól tudom, hogy voltak olyan esték, amikor „meg kellett volna” tartanunk a menetrend szerinti Seth-ülésünket, azonban mára már elfeledett okok miatt mégsem tettük. Talán úgy éreztem, nem vagyok formában, vagy az íróasztalom mellett ültem, a saját munkámba merülve. Esetleg betoppant egy váratlan vendég, vagy az ünnepek jöttek közbe. Valójában nagyon nyugtalanított az idő gyors múlása, a kézirat elkészítésével kapcsolatos határidő. Azon időszak alatt, amelyet Seth e könyv diktálásának szentelt, Robert legépelte az előző könyv, Az „ismeretlen” valóság (The „Unknown” Reality) két kötetét, és számtalan jegyzetet fűzött hozzá, amelyek összefüggést teremtettek ezen könyv és Seth korábbi munkái között. Tudtam, hogy az ülések éjszakái alatt Robert értékes időt „vesz el” saját munkájától, és másnap ráadásul az új anyagot is le kell gépelnie, míg nekem mindössze annyit kellett tennem, hogy… mit is? Hogy Seth-té válok.
Sok levelező társunk ír, kommentálva az ülések drámai eseményeit, és ez az egész ügy kívülről minden bizonnyal egy termékeny pszichológiai dráma. Mindazonáltal a legtöbb ember nem ismeri fel, mennyi időt és munkát igényel lépést tartani Seth látszólag végtelen kreativitásával: az ülések anyagát le kell gépelni, ellenőrizni kell a kézirat elkészültének különböző fázisait, és mindvégig ki kell tartanunk, hogy az ülések az élet mindennapi gondjai ellenére is folytatódhassanak.
Rob gépelte le az eddigi könyveket: a Seth megszólalt, a Seth könyvét, A személyes valóság természetét és Az „ismeretlen” valóság mindkét kötetét, ellátta azokat a jegyzeteivel, és ő végezte szinte az összes, a kiadatásukat megelőző munkát. Amikor Seth befejezte ezt a könyvet, Robert még mindig az utóbbi kéziraton dolgozott. Aztán Seth szinte azonnal belekezdett egy újba, Az egyén és a világméretű események természete (The Individual and the Nature of Mass Events) című munkába.
Én ezalatt a saját könyveimen dolgoztam, előkészítettem azokat a kiadásra, meggyőződve arról, hogy Seth semmit sem fog elvenni a kreativitásomból. Mégis, amikor Seth befejezte a diktálást, rámeredtem az anyagra, és azt kívántam, bárcsak ő is tudna gépelni! Visszagondoltam az elfeledett, transzban töltött órákra, új nézőpontból szemlélve azokat – és szinte megijesztett az az egyszerű gondolat, amely ebben a formában korábban nem jutott eszembe: ezek az órák termékenyek voltak. Eredményeket hoztak az idő világában. Ez a transztudatosság – akárhogyan is nevezzük – tudta, mit tesz. És eltűnődtem: vajon milyennek láthat engem Robert, miközben Seth-ként előrehajolok, mosolyogva (az én szemüvegem nélkül, Seth sötétebb szemével), viccelődöm, gesztikulálok és várok, amíg ő hoz nekem (Jane-nek) egy sört. Biztos vagyok abban, hogy létezik egyfajta transzemlékezet, de hagyományos memóriám vajmi keveset jegyzett fel ezekről a transzban töltött órákról.
Azonban arra sem egykönnyen vagyok képes emlékezni, hogy a megszokott hétköznapi életemben mi történt az elmúlt napok során, úgyhogy a „valós” és a transzban töltött idő egyformán semmivé foszlik: és ezen a héten újra transzba fogok kerülni, és Seth újra lediktálja egy újabb könyv egy részletét, amelyet Rob mához körülbelül egy évre fog majd végleges formába önteni. Tehát ez a „ma” szintén a múlt részévé válik majd. A mi fogalmaink szerint.
Azért teszem hozzá, hogy „a mi fogalmaink szerint”, mert – mindannak ellenére, amit az imént mondtam – maguk az ülések örökké jelen idejűnek tűnnek. Úgy érzem, olyan energiát tartalmaznak, amely megelevenedik Seth szavaiban, így hát azok egyaránt részei a múltnak és a jövőnek is. Ezen szavak mind eredeti és spontán módon, erőteljesen és lendületesen hangzottak el, bár elég lassan ahhoz, hogy Robert képes legyen lejegyezni őket. Mindegyik Seth sajátos hangszínét hordozta taglejtésekkel kísérve, egy élő előadás keretében, és remélem, ezt minden olvasó észben tartja.
Transzban töltött órák százai! Íme, itt vannak. De ha én transzban voltam, vajon Seth-ről is elmondható-e ugyanez? Ő bizonyosan éber, aktív, fogékony, törődik az emberekkel egyénileg és általában is, valamint a világgal is. Mégis úgy érzem, hogy tudatosságának csak egy része van jelen az ülések alatt – annak rajtam keresztül kifejeződő része –, így hát akármilyen is Seth eredeti létezésének természete, a mi világunkban való megnyilvánulása pusztán sejtet egy, a jelenlegi megértésünket messze meghaladó pszichológiai komplexitást.
Ebben a könyvben Seth kiadatásra kerülő munkái során első alkalommal szenteli magát az emberi szexualitás témájának, kifejtve, hogyan viszonyul az az egyéni és a tömeges pszichéhez, és kapcsolatot teremtve a szexualitás és annak spirituális és biológiai forrásai között.
Amint azt a legtöbb olvasónk tudja, Seth már a kezdeti ülések során elnevezett engem Ruburtnak, a férjemet, Robot pedig Josephnek. Elmagyarázta, hogy ezek a mi teljes személyiségünk nevei, és engem valamelyest mulattatott, hogy az én nevem férfinév, valamint hogy Seth néha férfiként hivatkozik rám. Sok tanulónak is elárulta a személyiségnevét, és számtalan alkalommal folytattunk rengeteg élénk beszélgetést a nevek nemet jelölő tulajdonságáról.
Mára felfedeztük, hogy az ilyen utalások a mi, nemeknek tulajdonított minőségekkel kapcsolatos meglehetősen korlátolt fogalmainkhoz igazodnak, mivel Seth a könyvében egyértelművé teszi, hogy a psziché nem női és nem férfi, hanem „maga a szexuális beállítottság tárháza”. Kihangsúlyozza az emberiség biszexuális természetét, és a biszexualitás jelentőségét mind spirituális, mind biológiai értelemben.
Ám Seth biszexualitás kifejezése sokkal hatalmasabb és komplexebb fogalom annál, mint amit általában ez a kifejezés sugall, és ő ezt a nemi meghatározások alapvető forrásának tekinti. Melyek ezek a meghatározások? Hány alapvető ezek közül, és hány tanult definíció? Olyan kérdések ezek, amelyeket Seth is felvet. Sőt, a szexualitásról szóló értekezésébe beágyazta a nyelvek születését és „a rejtett Isten” természetét is.
A psziché azonban nem csak a nemi irányultság tárháza, de olyan lappangó képességeket és tulajdonságokat is tartalmaz, amelyek külső ingerek hatására lépnek működésbe. A harmadik fejezetben Seth azt mondja: „az egyes matematikai formulák nincsenek bevésve az agyba, azonban vele születetten jellemzők az agy szerkezetére, és benne foglaltatnak annak létezésében”.
Seth szerint saját vágyaink, fókuszaink és szándékaink határozzák meg, milyen belső információkat hívunk elő a rendelkezésünkre álló végtelen területekről. Ő látja, hogy minden tudás egyszerre létezik, nem száraz adatokként vagy feljegyzésekként, hanem az őket érzékelő elme által élővé varázsolva. A múlt és a jelen elméi nyitva állnak előttünk, vagy legalábbis a tartalmuk elérhető számunkra, nem egyfajta parazita kapcsolat, hanem eleven csere által, amelyben az összes különböző korból származó tudás gazdagítja az összes többi történelmi kor tudását. Seth spirituális és biológiai valóságot ad a tudás ezen szövetségének.
Ha ezeket az állításokat az oktatásra vonatkoztatjuk, az elképesztő dolgokat eredményez: az információ gépies ismételgetésén túl iskoláink és egyetemeink a lehető legtöbb területtel ismertetnek meg bennünket, mivel ezek külső aktivátorokként működnek, előhozva a természetes belső tudást, olyan készségeket léptetve működésbe, amelyek csak a külső világból érkező megfelelő impulzusokra várnak.
Mialatt Seth ezt, a psziché lehetőségeinek és információbefogadási módjának szentelt könyvet diktálta, úgy tűnt, a saját élményeim – mint mindig – az ő tézisét megerősítő leckék szerepét töltik be. Például Seth épp hogy csak belekezdett a munkába, amikor hirtelen egy, a művészetfilozófiáról és művészeti technikákról szóló könyv pszichikus befogadója lettem. A könyv anyaga arra engedett következtetni, hogy Paul Cézanne-tól, a huszadik század elején elhunyt híres francia festőtől származik.
Seth Az „ismeretlen” valóságban kezdte el kifejteni a világképek lényegét. Egyszerűen fogalmazva: a világkép az egyéni élet élő pszichológiai képe annak tudásával és tapasztalásával, amely fogékony és életképes marad hosszan azután is, hogy a fizikai élet véget ér. Tehát az általam érzékelt anyag nem személyesen Paul Cézanne-tól érkezett, hanem az ő világképéből származott.
Valójában miközben e könyv anyaga áramlott hozzám, úgy éreztem magam, mint egy titkárnő, akinek mentális úton diktálnak. De micsoda diktálás volt ez! Ez a kézirat nem pusztán magával ragadó képet adott egy zseni munkájáról, de egy olyan terület – a művészet – szakirányú tudását is közvetítette, ahol én a legjobb esetben is csak amatőrnek számítok. Seth maga írta a könyv előszavát, az ülések során egyrészt a saját, ezzel a kötettel kapcsolatos anyagát diktálva, majd átváltva a Cézanne-könyv bevetésére.
A Paul Cézanne világképe (The World View of Paul Cézanne) 1977-ben jelent meg a Prentice-Hall kiadónál. Amint befejeztem, részem volt egy hasonló tapasztalásban, épp amikor Seth a jelen könyv végére ért. Az Egy amerikai filozófus halálon túli naplója: William James világképe (The Afterdeath Journal of an American Philosopher. The World View of William James) című könyv hasonló módon született, akár egy mentális diktálás: azonban míg a Cézanne-könyv kifejezetten a művészetről szólt, a James-anyag szélesebb körű volt. Kiterjedt a James halála utáni világra, és lefedte az amerikai történelem teljes egészét, a spiritualitás, a pszichológia és a demokrácia összefüggéseiben.
Seth véleménye szerint mindannyian képesek vagyunk ráhangolódni az ilyen „plusz” információkra, de saját vágyainknak és szándékainknak megfelelően kapjuk meg azokat. Például a Cézanne-könyvet a saját, a művészet iránt tanúsított érdeklődésem segített működésbe hozni, és az, hogy Robert oly nagyra értékelte e festő műveit; a James-anyagot pedig a saját, William James munkái iránt tanúsított kíváncsiságom, és Robertnek a James munkái iránt érzett nagyrabecsülése hívta elő.
Seth fenntartja, hogy gyakran érkezik az elménkbe belső információ, bár saját egyéni pszichénken áramlik keresztül, és az életünk beárnyékolja azt, így rendszerint nem ismerjük fel valódi forrását. Néha ez az álmodás során vagy ihletett állapotban történik meg: például a feltalálók egy adott ötletet esetleg a jövőből kapnak, vagy egy archeológus a múltból érkező információ hatására fedez fel egy ősi leletet.
Seth azt állítja, belső tudásunk rendszerint oly simán és lágyan vegyül el jelenlegi dolgainkkal, hogy csak ritkán ismerjük fel annak forrását, mégis ez biztosít megbízható, folyamatos információáramlást az egyén és a fajunk számára, egy olyan pszichológiai forrás révén, amellyel mindannyian kapcsolatban állunk.
Mélységeiben tárgyalja a korai ember tapasztalását és az érzékelés akkoriban uralkodó, a jelenlegitől eltérő szerkezeteit, és kihangsúlyozza, hogy fajunk mindig hozzáférhetett a „belső adatokhoz”, tehát a tudás forrása sohasem kizárólag a külső körülményekből állt. Seth véleménye szerint ez alakítja ki a tudás azon belső testét, amely a mi rendszerezett, objektív, információtároló társadalmi folyamataink alapját képezi.
Tehát ebből az következik, hogy a megérzések részei az evolúciós módosulásoknak, így a különböző fajok már a jelenben felkészülhetnek, hogy végrehajtsák a jövőben szükségessé váló változtatásokat.
És mindeközben Seth, ahogy mindig, most is nagy hangsúlyt helyez a lehetőségekre, amelyek életbevágóan fontos szerepet töltenek be az egyén és a faj fejlődésében, és a szabad akarat alapját jelentik. Véleménye szerint a psziché az álomállapot során elsősorban a lehetséges cselekedetekkel kísérletezik. Említést tesz az emberiség tömeges álmairól, mivel ezek biztosítják azt a belső eszközt, amelynek segítségével az ember kialakítja a világméretű eseményeket. A psziché egyéni, ám összességében minden psziché képes kapcsolatba lépni a közös pszichével.
Mindazonáltal – amint azt Seth egyértelművé teszi – ez a könyv nem egy, a pszichéről szóló tanulmány. Segítségével minden olvasó közvetlenebb módon teremthet kapcsolatot saját egyéni pszichéjével. Sok gyakorlatot tartalmaz, amelyek megismertetik az egyént az Én mélyebb részeivel, és ösztönzik az olvasót, hogy sok szinten kutasson mélyebb gondolataiban és tapasztalásaiban.
A szexualitással kapcsolatos eltorzult hiedelmek például gátolhatják a pszichikus és spirituális fejlődést, és Seth kimerítően tárgyalja ezt a témát. Érinti a férfi és női homoszexualitás kérdését is, annak egyéni és társadalmi hatásaival együtt.
Alig várjuk, hogy a nyilvánosság elé tárjuk ezt a sajátos anyagot, mivel sok olvasónk kérdezett minket levélben Seth-nek a szexualitással kapcsolatos álláspontjáról. Ez a vágy Seth láthatólag végtelen kreativitásával társulva, arra az elhatározásra juttatott bennünket, hogy mostantól a Seth-könyvekben jóval kevesebb jegyzet lesz. Az „ismeretlen” valóság két kötetében Robert megpróbálta rendszerezni Seth különböző témákról alkotott álláspontjait, visszavezetve azokat a korábbi könyveihez (és gyakran ki nem adott anyagokhoz is), megmutatva azt a kontextust, amelyben az adott könyvek megszülettek. Ezen könyv tartalmazza a szokásos, az üléseken született jegyzeteket, de az olvasónak saját magának kell nyomon követnie az elméletek fejlődését, és összefüggést teremtenie Seth jelenlegi és korábbi könyvei között.
Amikor ezeket a sorokat írom, Seth már nagyjából lediktálta Az egyén és a világméretű események természete című könyvet, amely ki fogja fejteni, hol és hogyan válnak világméretű eseményekké az egyéni hiedelmek. Én előkészítettem a kiadatásra Az emír tanítása a mágia helyes használatáról (Emir’s Education in the Proper Use of Magical Power) című kötetet, amelynek teljes első fejezete egy álom során „jött le”, és a Hetes, a mindenekfelett való lélek további iskolája (The Further Education of Oversoul Seven) című munkát. Seth és jómagam könyvei is kétségkívül a psziché hatalmas kreativitásának bizonyítékául szolgálnak, valamint azon képességének, hogy egyformán tudja érzékelni és hasznosítani a belső, illetve a külső környezetből érkező információkat.
Az én esetemben ez a kreativitás az írásban nyilvánul meg. Másoknál lehet, hogy a családi kapcsolatok és érzelmek terén jelentkezik, vagy különféle művészeti tevékenységekben, a tudományokban, a sportban vagy egyszerűen abban, hogy életük minőségét új, gazdagabb szintre emelik.

ELSŐ FEJEZET

A PSZICHÉ KÖRNYEZETE

752. ÜLÉS, 1975. JÚLIUS 28., HÉTFŐ, 21:25

(Vacsoraidőben azt mondtam Jane-nek, hogy ma este egy újabb könyvet kezd majd el diktálni Seth-ként – azon „energiaszemélyiség-esszenciaként”, aki akkor szólal meg rajta keresztül, amikor ő transzállapotban van –, és hogy most ő maga fogja elkészíteni a jegyzeteket is. Én rögzítem az üléseket, dátumozom őket, és feljegyzem a legszükségesebb dolgokat, így Jane majd ezen anyag köré csoportosítva képes lesz összeállítani a saját jegyzeteit. Az volt az elképzelésem, hogy amint a gyorsírással készített feljegyzéseket legépelem, Jane azonnal hozzáadhat bármit, amit csak akar, a transzállapotaival, érzéseivel és gondolataival kapcsolatban, amíg az ülés körülményei még frissen élnek az elméjében.
Mondtam neki, nem törődöm azzal, hogy a könyv rövid vagy hosszú lesz-e – és azzal sem, hogy hat hónap, egy vagy akár öt év alatt készül-e el, hogy hetente egy vagy két ülést tart-e, vagy csak havonta egyet; mindenképpen megszületik a könyv, és övé lesz e „megnyugtató bölcsesség”. S ha inkább azt szeretné, hogy egyáltalán ne legyenek jegyzetek, nekem az is tökéletesen megfelel.
Seth három hónappal ezelőtt, az április 23-án tartott 744-ik ülésen fejezte be legutóbbi könyve, Az „ismeretlen” valóság diktálását. Jane a mai nap folyamán végre beismerte, hogy azóta azért tartott csak hét ülést, mert nem akarta, hogy túl sok plusz munkám legyen, mivel annyira lefoglaltak a könyv bonyolult jegyzetei. Amint rájöttem, miért késlekedett, elhatároztam, hogy ráveszem, folytassa a munkát a Seth-anyaggal, még ha jelenleg nem is fejezte be a saját könyvét, a Pszichikus politikát (Psychic Politics).
Jane szinte egy szót sem szólt vacsora alatt, miután előálltam az új könyv ötletével.
– Megleptél engem – mondta 21 óra 10-kor, mielőtt elkezdtük volna az ülést. – A hiúságomra apelláltál, vagy valami ilyesmi…
– Pont, ahogy terveztem – feleltem.
– Nagyon elnézőnek kell lenned velem. Ha én írom majd a jegyzeteket, nem lesz belőlük sok. És nem vagyok biztos abban, hogy ma este el kellene kezdenünk egy új könyvet. Legalábbis egyetlen ötletem sincs.
– Neked nem is kell, hogy legyen – viccelődtem. – Mihez lenne inkább kedved? Belekezdeni egy könyvbe, vagy szülni egy gyereket?
– Ehhez – vágta rá azonnal, az ülésre célozva. – A gyermekáldás gondolatának megszokására azonban van kilenc hónapod. És én még azokra a könyvekre sem készültem fel, amelyekről már beszéltünk: a Krisztus-könyvre vagy a múlt hónapban említett munkára a kulturális valóságról. Úgyhogy miről is szólhatna egy új könyv?
Elnevettem magam, látván, hogyan húzza az időt. Beszélgettünk néhány percig, aztán Jane megszólalt, némileg csodálkozva:
– Azt hiszem, már tudom, mi lesz a címe: A psziché természete, kettőspont: És emberi kifejeződése. Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem, ez lesz az…
Szóval úgy tűnt, épp azon vagyunk, hogy belekezdjünk egy nagyszerű, új Seth-könyvbe, Jane jelentős – valójában elengedhetetlen – segítségével. Megértettem, hogy ő kissé aggódik amiatt, hogy Seth minden előzetes bejelentés nélkül belevág egy új könyvbe, de ugyanakkor semmi kétségem sem volt afelől, hogy Seth – és Jane – képes lesz a dologra. És azt akartam, hogy Jane kreatívan részt vegyen egy folyamatos munkában. Úgy gondoltam, ez képezhetné mindennapi életének alapját.
– Amint megvan a kapcsolat, hozzákezdünk – mondta Jane. Néhány percig csendben üldögéltünk, vörösbort kortyolgatva. Jane rágyújtott egy cigarettára. Hallgattunk.
– Már jön – mondta. – Már csak egy perc, hogy összeszedjem magam…
Aztán, 21 óra 25 perckor, elég szaggatottan elkezdte:)
Nos...
(– Jó estét, Seth.)
Nincs előszó. Első fejezet: Beleszülettek az életnek nevezett körülményekbe, majd elhagyjátok azokat. Érkezésetek és távozásotok között leéltek egy életet. Az élet és a halál közt függve – legalábbis számotokra így tűnik – saját lényetek természetén tűnődtök. Megvizsgáljátok a tapasztalataitokat, és tanulmányozzátok a múlt hivatalos történetét, azt remélve, hogy meglelitek bennük a saját valóságotok természetére vonatkozó iránymutatásokat.
Életetek látszólag azonos a tudatosságotokkal. Ennélfogva úgy tűnik, hogy önmagatokról alkotott tudásotok fokozatosan nő, ahogy öntudatotok fejlődik a születésetektől kezdve. Továbbá úgy tűnik, hogy tudatosságotok találkozni fog a halállal, és Én-tudatotok nem éli túl ezt a randevút. Talán vágyakozva és szinte reményteli nosztalgiával gondoltok gyermekkorotok vallására, és egy olyan hiedelemrendszerre emlékeztek, amely halhatatlanságot biztosított számotokra. A legtöbben közületek valamiféle személyes és közvetlen bizonyítékra vágytok, és valamiféle belső bizonyosságot kerestek arra nézvést, hogy az egyéniségetek nem ér véget egy csapásra a halálotok pillanatában.
(21:35) Minden ember ösztönösen tudja, hogy a létezése valamilyen módon fontos, és van valamiféle értelem, amely – habár rejtett módon – egy nagyobb teremtő mintához kapcsolja az egyént. Mindenki érzékeli időnként a saját célját, és mégis sokan frusztráltak, mivel ezt a belső célt nem ismerik tudatosan, és nem értik meg egyértelműen.
(Rövid szünet.) Gyermekkorotokban tudtátok, hogy a felnőttkor felé haladtok. Életben tartott titeket az eltervezett képességekbe vetett hitetek: magától értetődőnek vettétek, hogy a tanulás és a növekedés folyamatában vesztek részt. Mindegy, mi történt veletek, egyfajta elvont pszichikai közegben éltetek, amelyben lényetek ragyogó és életerős volt. Tudtátok, hogy a valamivé válás állapotában vagytok. A világ ebben az értelemben szintén a valamivé válás állapotában volt.
A magánéletben és a világ színpadán folyamatosan jelen van a tett. Könnyű magatokra vagy a világra tekinteni, vessző, látni magatokat és hipnotizálttá válni jelenlegi állapototoktól, amitől mindenféle változás és növekedés lehetetlennek tűnik számotokra, s hasonlóképpen látjátok a világot is.
Törvényszerű, hogy nem emlékeztek a születésetekre. Bizonyára úgy tűnik, a világ születésére sem emlékeztek. Mindazonáltal van egyfajta születés előtti történelmetek – amint a világnak is megvan a születésetek előtti történelme.
(Rövid szünet 21:49-kor.) A tudósok még mindig titkolóznak egymás előtt. A természettudományok azt a látszatot keltik, hogy a századok egymás utáni sorrendben léteznek, miközben a fizikusok már felismerték, hogy az idő nem csak, hogy a szemlélőtől függ, de minden esemény egyidejű. A régészek továbbra is vígan folytatják a „múlt” civilizációinak datálását anélkül, hogy valaha is megkérdeznék maguktól, mit is jelent a múlt – vagy azt mondanák: „Ez az én nézőpontomból tekintett relatív (aláhúzva) múlt”.
A csillagászok a világűrről beszélnek és olyan galaxisokról, amelyek mellett a sajátotok eltörpül. Az általatok ismert világban vannak háborúk is, háborús hírek és a pusztítás próféciái. Mindezek ellenére az egyéni, a világ számára ismeretlen, névtelen férfiak és nők egy ébredő, határozott megerősítést éreznek magukban, amely azt mondja: „Fontos vagyok. Célom van, még ha nem is értem, mi az. Életem, amely oly jelentéktelennek és eredménytelennek tűnik, mégis elsőrendű fontossággal bír valamiféle általam nem ismert módon.” Pont.
Bár foglyul ejtett titeket egy látszólag frusztráló élet, bár családi gondok gyötörnek, aggódtok a betegségek miatt, úgy tűnik, minden gyakorlati célkitűzésetekben vereséget szenvedtek, mégis minden egyes ember személyiségének egy része kikel ezen csapások és elbátortalanítások ellen, és olykor-olykor, legalább futólag, egy pillanatra megérzi tagadhatatlan, maradandó érvényességét. Ez minden egyes egyén azon „tudó” részéhez szól, amelyet én önmagamnak nevezek. Pont.
(22:01. Nyomatékosan.) Egyrészt nem könnyű együtt dolgozni velem mint szerzővel, mivel a tudatosságnak egy számotokra ismeretlen szintjéről szólok hozzátok. Másrészt viszont a hangom oly természetes, mint a szélben szálló tölgyfalevelek tánca, mivel a tudomás olyan szintjéről szólok, amely a pszichétek számára természetes, mint az évszakok a lelketek számára.
Egy Jane Roberts nevű személyiségen keresztül írom ezt a könyvet. Ez a születésekor kapott neve. Ő veletek együtt osztozik a fizikai létezés örömeiben és fájdalmaiban. (Egyperces szünet.) Akárcsak ti, ő is olyan életet kapott ajándékba, amely látszólag a születésével kezdődik, és a színre lépés ezen pillanatától egészen a halál bekövetkeztének pillanatáig tart. Ő is ugyanazokat a kérdéseket tette fel, amelyeket ti kérdeztek csendes pillanataitokban.
Azonban ő olyan hévvel kérdezett, hogy keresztültörte a legtöbbetek által felállított korlátokat, így megkezdődött egy, az ő és a ti javatokat egyaránt szolgáló utazás – mivel minden egyes tapasztalat, legyen akármilyen apró vagy látszólag jelentéktelen is, fajotok tudásának részévé válik, gazdagítva azt. Honnan jöttök és merre tartotok? Mik vagytok ti? Milyen a psziché természete?
Én ennek a könyvnek csak egy részét írhatom meg. Nektek kell kiegészítenetek, mivel „A Psziché” értelmetlen, ha nem áll kapcsolatban az egyéni pszichével. Énetek olyan szintjeiről beszélek nektek, amelyeket már elfeledtetek, és mégsem feledtetek el. Nyomtatott oldalakon keresztül szólok hozzátok, szavaim mégis újra felébresztik bennetek azokat a hangokat, amelyekre gyermekkorotokban és születésetek előtt hallgattatok.
Ez a könyv nem száraz értekezés, amely precízen informál titeket valamilyen hipotetikus, pszichének nevezett szerkezetről. Előhívja már elfeledett tapasztalásaitokat a mélyből, és az idő és a tér végtelen kiterjedéséből összeállítja azokat a varázslatos egyéniségeket, amelyek ti vagytok.
Tartsatok szünetet.
(22:17. – Még a címet is elfelejtettem – mondta Jane, amint magához tért a kiváló transzból, vagy tudathasadásos állapotból.
– Gratulálok, Kedves – feleltem neki.
Jane nevetett.
– Azt mondtad, csináljak valamit, és én megtettem. Most már muszáj végigcsinálnom – és ráadásul, úgy érzem, most azonnal képes lennék lefeküdni, és órákig aludni…
– Rendben, tedd azt! – mondtam évődve. – Szállj csak ki, futamodj meg, ha akarsz! – Emlékeztettem őt a könyv teljes címére, és tettem pár javaslatot arra nézvést, hogyan tudná a saját kommentárjaival ellátni a kéziratot, kihangsúlyozva, hogy úgy kezeli azokat, ahogyan csak akarja. Nekem egyszerűen csak arra lesz időm, hogy a minimális jegyzeteket mellékeljem. Ám természetesen nem várom tőle, hogy egyedül készítse el a könyvet, közvetítse Seth-et, és aztán elvégezze az összes, a jegyzetek megírásával együtt járó munkát is – bár, amint az később kiderült, Jane valóban segített nekem a jegyzetek elkészítésben.
Végül: – Csak várok – mondta Jane. – Úgy érzem, jön még több anyag is…
Az ülés 22:41-kor folytatódott, gyorsabb tempóban.)
Nos: A földnek van egyfajta szerkezete. Ebben az értelemben (aláhúzva) a pszichének is van egyfajta szerkezete. Ám ti a bolygótok felszínének csak egy bizonyos részén éltek, és egy adott időben csak ennyit vagytok képes látni – mégis bizonyosnak veszitek, hogy az óceánok akkor is léteznek, ha nem látjátok a hullámaikat és nem érzitek a vízpermetet.
És még, ha egy sivatagban éltek is, biztosak vagytok benne, hogy valóban léteznek hatalmas megművelt földterületek és vannak helyek, ahol dézsából ömlik az eső. Igaz, hogy hitetek bizonyos része a tudáson alapul. Vannak emberek, akik elutaztak oda, ahol ti nem jártatok, a televízió pedig az otthonotokba hozza a képeket. Mindennek ellenére az érzékeitek csak a közvetlen környezetetek képeivel látnak el titeket, hacsak nem fejlesztitek őket bizonyos, viszonylag szokatlan módokon.
Magától értetődőnek tartjátok, hogy a földnek van egyfajta történelme. Ebben az értelemben saját pszichéteknek is van történelme. Megtanítottátok magatokat kitekinteni a fizikai valóságba, de lényetek belső érvényességét ott nem lelhetitek meg – csak annak hatásait. Bekapcsolhatjátok a televíziót, és láthattok egy történetet, de pszichétek belső elevenségét és tapasztalásait rejtélyes módon elfedik a külső megnyilvánulások, az olyan egyszerűek is, amelyek például azt teszik lehetővé, hogy bekapcsoljátok a televíziót, és értelmezzétek a látott képeket. Így hát saját pszichétek elevensége általában kicsúszik a markotokból.
Hol van a tévéfilm, mielőtt feltűnik a képernyőn – és hová tűnik azután? Hogyan létezhet az egyik pillanatban és érhet véget a következőben, és hogyan tűnhet fel újra, ha megfelelők a körülmények? Ha megértitek a tévé működését, tudni fogjátok, hogy a film nyilvánvalóan nem tűnik sehová. Egyszerűen csak van, amíg a megfelelő körülmények ébren tartják azt a figyelmetek számára. Ugyanígy ti is léteztek, függetlenül attól, hogy szerepeltek-e a föld egyik „adóján” vagy sem. Ti vagytok, függetlenül attól, hogy az időben vagytok-e, vagy sem.
Remélem, ez a könyv segít nektek kapcsolatba kerülni saját lényetekkel, ahogyan az az általatok megszokott kontextuson kívül létezik.
(22:55. Egyperces szünet.) Mint ahogy egy adott városban vagy faluban éltek, úgy „éltek” jelenleg a psziché belső bolygójának egy kicsiny területén. Ezt a területet az otthonotokként azonosítjátok be, az Énetekként. Az emberiség megtanulta felfedezni a fizikai környezetét, de épp hogy csak elkezdte a nagyobb belső utazásokat, amelyeket örömmel telve és bátran fog megtenni, felfedezvén a psziché belső területeit. Mindazonáltal ez a szűz föld minden egyén öröksége, és nincs két tökéletesen egyforma tartománya. Mégis van egyfajta belső érintkezés, és ahogy a felszíni kontinensek kiemelkednek a föld belső szerkezetéből, úgy emelkedik ki a psziché területe egy még hatalmasabb, láthatatlan forrásból.
(Hangosabban.) Mára vége a diktálásnak.
(– Rendben.
23:14-kor Seth kézbesített egy üzenetet egy tudósnak, aki írt nekünk, és az ülés végül 22:43-kor fejeződött be.)


Édesvíz könyvei



Hírek statisztikája:
Megnézve:2505
VisszaÚj vásárló regisztrációja
Témakörök

Életrajzok

Ady Endre
Cervantes
Julian Barnes
Kazinczy Ferenc
Edgar Allan Poe
Vámos Miklós
Kertész Ákos
Walter Jens
Chia Mantak


| | |

Wiandt Kertészet | Kertészet webáruház
Könyvek nagy választékban