Könyvajánló oldalak könyves hírek
Kategóriák
Kertészet képes termékajánló
Kert, Növények
Nyitott egyetem
Ezoterika
Kiadók szerint -->
  Bestline kiadó
  Dialóg Campus
  Édesvíz kiadó
  Európa kiadó
  Geomédeia kiadó
  Ulpius-ház
  Terebess kiadó
  Tinta kiadó
  Typotex Kft.
  Egyéb kiadók könyvei
Életrajzok
Irodalomtudomány
Legújabb hírek
Mályvarózsa telt barackszín virágú - Alcea rosea Charters Aprico
Piros virágú sásliliom - Hemerocallis Mahony
Zöld levelű árnyliliom - Hosta fortunei
Vizi jácint - Eichornia crassipes növények kerti tóba és akváriu
Vizitök - Nuphar lutea - Növények kerti tóba
Piros levelű cserszömörce - Cotinus Royal Purple
Hosta undulata Univittata - Árnyliliom - hullámos zöld-fehér lev
Hemerocallis Stella D Oro - Sásliliom sárga
Yucca filamentosa Variegata - Tarka levelű pálmaliliom
Vörös áfonya - Vaccinium macrocarpon Big Pearl tőzegáfonya
Bambuszok a kertészetben - Phyllostachys aureosulcata Aureocauli
Cukorsüveg fenyő - Picea glauca Conica
A mulandóságról HEADING_TITLE

A mulandóságról

  Dátum: 2006 March 03, Friday
Hír összefoglalása:

Betegségem alatt folyamatosan egy már harminc éve a tudatomban élő mantrát ismételgettem magamban, és azt vettem észre, hogy bár kommunikálni nem vagyok képes, a szöveg szokatlanul tiszta fénnyel ragyog a tudatomban...


Hír tartalma:

Értsd meg, hogy ez a test, amelyet mindenáron igyekszel fenntartani,
egy nap cserbenhagy majd… Újjászületésed során az legyen a célod,
hogy a spirituális út hátralévő lépéseit lehetővé tévő
testbe és körülmények közé szüless.


„Mindenki meghal, ám egy halott sincs” – tartja a tibeti mondás. Őszentsége, a dalai láma leírja, milyen lépéseken haladunk keresztül mindannyian, amikor meghalunk. Részletesen tárgyalja a haldokló által megtapasztalt különféle mentális állapotokat, és hogy miként készülhetünk fel rájuk. Leírásai nagyon érzékletesek, úgy érezzük, mintha utaznánk, egyre mélyebbre szállnánk elménkben, és egy nagy, átalakító erejű vándorlás részesei lennénk. Ezen állapotokat valójában minden egyes nap megtapasztaljuk, amikor elalszunk, amikor véget ér egy-egy álmunk, de az ájulás, a tüsszentés vagy az orgazmus során is átélhetjük.

Nem áll rendelkezésünkre semmi, amivel bizonyítani tudnánk azokat az állomásokat, amelyek a halál és az újjászületés között találhatók. E könyvből azonban olyan bölcsesség és könyörület sugárzik, hogy úgy érezzük, őszentsége meglátásai csakis igazak lehetnek.
Megmutatja, milyen hatások érnek mostani és következő életünk között, miként teljesítsük be földi életünket, hogyan haljunk meg félelem és elégedetlenség nélkül. Így megalapozhatjuk akár a legjobb inkarnáció lehetőségeit is. Praktikus tanácsokat ad a mindennapi gyakorlást illetően, emellett sok hasznos adatot és érdekes történelmi ismeretet is közöl.

A dalai láma jelenlegi könyvéből – csakúgy, mint az előzőekből – egy felejthetetlen ember alakja rajzolódik ki. Ahogy írásaiból látszik, őszentsége nem csupán egy szigorúan vallásos ember, hanem ízig-vérig modern is, aki rávilágít, hogy a tudomány nélkülözhetetlen út az „isteni” kutatásához.
A kötet hatására még jobban becsüljük majd jelenlegi életünket, s megfelelően felkészülhetünk a következőre.

Édesvíz kiadó könyvei


Előszó

Köztudott, hogy a tibetiek alaposan ismerik a tudat mélységeit: a buddhista tanítások itteni tárháza sokáig megőrizte a tudat mélyebb szintjeinek megnyilvánításával és a spirituális fejlődésben való felhasználásukkal foglalkozó gyakorlatok és instrukciók különböző rendszereit. Jómagam 1962 végén kezdtem tanulmányozni ezeket a rendszereket egy New Jerseyben található tibeti–mongol kolostorban, ahol majd öt évig éltem, és ez idő alatt megtanultam tibetiül, meditáltam és számos különféle kérdést tanulmányoztam, Mindez lehetővé tette számomra, hogy amikor 1968-ban visszatértem a kolostorba, kellőképpen értékelni tudjam azt a rengeteg tanítást, amelyet az idős Khenszur Ngavang Lekden lámától kaptam – tanítóm egyébként Tibet 1959-ben bekövetkezett kommunista megszállásakor a fővárosban, Lhászában található egyik tantra-kolostor apátjának tisztjét töltötte be. E tanítások során a láma többször is említést tett egy, a halálról szóló mély meglátásokat tartalmazó könyvről, és elmondta, ez a mű leginkább azért nyújt nagy segítséget a halál folyamatában, mivel részletesen tárgyalja a haldokló által megtapasztalt különféle mentális állapotokat, és azt is, hogyan készülhetünk fel rájuk. Hozzátette, hogy ezen állapotokat valójában minden egyes nap megtapasztaljuk, amikor elalszunk, amikor véget ér egy-egy álmunk, vagy akár az ájulás, a tüsszentés és az orgazmus során.
Engem pedig teljesen lenyűgözött a dolog.
Már a láma elejtett utalásaiból is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy megszokott tudatossági szintünk roppant felszínes e mélyebb állapotokhoz képest. Mivel szerettem volna többet tudni a témáról, többször is megkértem Khenszur Ngavang Lekdent, hogy adjon nekem tanításokat e szöveggel kapcsolatban, ő azonban mindig kitért a kérésem elől, én pedig végül 1971-ben a láma egyik, a hamburgi egyetemen tanító tanítványához utaztam néhány hónapra. Az egyetemi szállásom gyakorlatilag nem volt más, mint egy nagyobbfajta kamra: a tibeti tanár egyik barátja épített egy keskeny ágyat az ablak fölé, ahová egy keskeny létrán lehetett felmászni – ezen kívül csupán egy aprócska polc volt található kicsiny szobámban. Az egyik éjjel aztán, még ott tartózkodásom legelején, megjelent álmomban a tanítóm. Roppant megindító volt a dolog: a láma körülbelül hatévesnek tűnt, arcáról hiányoztak a himlőhegek, és egész teste ragyogott, ahogy a mellkasomon állva kijelentette: „Még visszatérek”. Azonnal tudtam, hogy eltávozott az élők sorából.
Később tovább utaztam Indiába, ahol több mint egy évet töltöttem el. Ez idő alatt őszentsége, a dalai láma két előadássorozatán is részt vettem, számos hosszú beszélgetést folytattam vele, lefordítottam angolra az egyik, az ürességről, és a dolgok eredendő, önmagukban való létének hiányáról írt munkáját, illetve tolmácsoltam neki, amikor egy diákokból álló csoportot fogadott. Amikor visszatértem az Egyesült Államokba, azonnal a New Jerseyben található kolostorba mentem, azzal a szándékkal, hogy Khenszur Ngavang Lekden lámát követve megtaláljam azt a bizonyos, a haldoklásról szóló könyvet – és nagy örömömre sikerrel is jártam!
Elolvastam a művet, amely roppant mély hatást gyakorolt rám, és két lámát is megkértem, adjon nekem tanítást a benne foglaltakkal kapcsolatban. A könyv oly életszerűen írja le a tudat felszínes, illetve mélyebb szintjeit, hogy az ember valóban képes elképzelni, amint az átalakulás végső utazása során egymás után éri el a finomabb szerkezetű tudati állapotokat. Mivel tudtam, hogy ez az anyag sok ember számára értékes lehet, megkértem őszentségét, lásson el kommentárjaival egy másik, ugyanerről a témáról szóló művet, a tizenhetedik században élt első pancsen láma egy költeményét (amelyet korábban az általam olvasott könyvet is kommentáló szerző látott el megjegyzéseivel). Azt is felvettem neki, hogy ily módon egy könnyebben hozzáférhető és könnyebben érthető könyvet lehetne létrehozni, ő pedig beleegyezett a dologba.
Néhány nap múlva aztán megjelentem az irodájában, és egy magnetofonnal a kezemben helyet foglaltam vele szemben. Őszentsége a spirituális tradíciók és személyes tapasztalások széles tárházának segítségével magyarázva a szöveget élénk részletesességgel ismertette a buddhista mélypszichológia szerkezetét, valamint a haldoklás folyamatát, és a halál utáni, a következő életet megelőző periódust. Elmondta, hogyan nyilvánítják meg a képzett jógik spirituális átalakulásuk érdekében a tudat mélyebb szintjeit, valamint megkapóan beszélt arról, milyen fontos, hogy tudatában legyünk a halálnak, és hogy hogyan érhetjük el ezt, hogyan lehetünk úrrá a haldoklás és a köztes lét során ránk törő félelmen, és hogyan segíthetünk ebben haldokló embertársainknak – ezek a tanítások alkotják ennek a könyvnek a lényegét.
Hogy megpróbáljam érzékeltetni, milyen hatással volt rám aznap a dalai láma, hadd idézzem Az együttérzés gyakorlása című könyvem néhány, a valóság természetén történő meditációról szóló sorát:

A dalai láma azt tanácsolja, hogy e meditáció tárgyául mindig egy általunk nagyra értékelt személyt vagy tárgyat válasszunk, hogy az üresség megtapasztalását véletlenül se azonosítsuk a meditáció tárgyának alábecsülésével – az továbbra is megőrzi értékét, egyszerűen csak másképp látjuk majd az adott személyt vagy dolgot. Mialatt személyes tanításokat kaptam tőle Indiában, különösen intenzíven élt bennem ez a tapasztalás. Emlékszem egy késő délutánra, amikor ott ült velem szemben az íróasztala mögött, miközben a háta mögötti ablakokon beragyogott a Kángra-völgyben lebukni készülő nap fénye. A halál egyes fázisairól beszélgettünk, és a dalai láma mélyrehatóan ecsetelte a tudat mélyebb állapotait, amelyek nem csupán a halál, de minden tudatos tapasztalás alapját képezik. Őszentsége tibeti nyelven elhangzott szavainak mindig hihetetlen erejük van: roppant gyorsan beszél, ugyanakkor tökéletesen érthetően fogalmaz, és ez alkalommal is rengeteg tanítást hozott fel a témával kapcsolatban. A ragyogó narancsvörös ég pedig csodálatos hátteret szolgáltatott számára: a fény épp olyan volt, mint amikor halálunk során megtapasztaljuk a négy finomabb szerkezetű tudat második fázisát. Még soha, sehol nem éreztem ennyire otthon magam. Amikor aztán kiléptem az irodából, valósággal lenyűgözött a Dharmszala fölé magasodó hófödte hegycsúcs látványa, és ahogy távolabb fekvő szobám felé indultam, a másik oldalon megpillantottam még egy hegyormot – a kettő közti völgyet pedig tökéletes, kör alakú szivárvány töltötte be. Lélegzetelállító volt! Amikor pár nappal később a dalai lámával való utolsó találkozásom végén elindultam kifelé a szobájából, őszentsége még utánam szólt:
– Ez is csak álom.
– Micsoda? – kérdeztem vissza.
– Ez is csak álom – ismételte.
Ezzel emlékeztetett arra, hogy még életem e legelevenebb és legértékesebb időszakával kapcsolatban is elmélkedjem eme tapasztalások alapvető ürességén. Az üresség nem törli el az efféle különleges jelenségeket; épp ellenkezőleg, mind hatékonyságában, mind értékében összeegyeztethető velük.

A TANÍTÁSOK HATÁSA
Őszentsége, a dalai láma tanításai tele vannak a halál folyamatáról szóló részletes információkkal és a hozzájuk kapcsolódó gyakorlati tanácsokkal. Jómagam számos dolgot tanultam meg általuk a tudatosság fokozatos lebomlásáról, és ez később roppant hasznosnak bizonyult.
Édesapám nyolcvanegy éves korában, miközben épp floridai víkendházunkban nyaralt édesanyámmal, agyvérzést kapott, és mivel én akkoriban a Vancouverben lévő Brit-Kolumbiai Egyetemen tanítottam, nem tudtam azonnal Floridába utazni a testvéreimmel, hogy meglátogassam őt. Mindannyian nagyon megkönnyebbültünk aztán, amikor édesapám magához tért a kómából, és hazaengedték, ám mire néhány héttel később én is megérkeztem, már újra öntudatlan állapotban feküdt a kórházban.
Aztán az egyik nap, amikor épp bent jártam nála, váratlanul kinyitotta a szemét, felém fordult, és halkan beszélni kezdett, majd egy idő után pajkosan csillogó szemmel így szólt:
– Te el sem hinnéd, mik történnek ebben a kórházban!
Miközben azon tűnődtem, vajon mit akarhat ezzel mondani, véletlenül az ágya lábánál álló tévére esett a pillantásom, amelyben pont egy tipikus kórházi szappanopera ment, és azt is észrevettem, hogy a kórházi ágy fejébe is be van építve egy kisebb hangszóró. Édesapám tehát a kóma során mindvégig tisztán hallotta a tévéműsort! Később elmondtam neki, honnan is származnak az élményei, és kikapcsoltam a hangszórót, mert felrémlettek bennem a dalai láma tanításai, miszerint a halál közeledtével az jelenti a legnagyobb segítséget, ha valaki erényes gondolatokat idéz az eszünkbe.
Néhány nappal később apám állapota rosszabbra fordult, és újra kómába esett. Amikor egy este meglátogattam, láttam, hogy másik kórterembe vitték át, ahol éppen egy kvíz-játék ment a teljes hangerővel bömbölő tévében. Ki akartam kapcsolni a készüléket, de az ápolónő azt mondta, ez apám szinte teljesen süket szobatársának a kedvenc műsora. Ott ültem hát édesapám ágyánál, és azon gondolkodtam, mit tegyek, amikor a játékban elhangzott egy elsüllyedt hajóval kapcsolatos kérdés, én pedig odakiabáltam a másik betegnek – gondolván, legalább vele megpróbálok beszélgetést kezdeményezni:
– Tudja, melyik hajóról van szó?
Látván azonban, hogy az idős úrnak egyetlen arcizma sem rezdült, rájöttem, hogy ő is kómában fekszik – ám ekkor apám váratlanul felült az ágyában, és így szólt:
– Az Andrea Doriáról.
Teljesen tudatánál volt, és mint kiderült, minden elhangzott szót hallott!
Kikapcsoltam a televíziót, és nagyon kellemes beszélgetésbe merültünk; apám újra a régi, elégedett önmaga volt, még egy kevés tejet és süteményt is kért, amelyet a nővér roppant kedvesen és gyengéden nyújtott oda neki. Egy darabig még beszélgettünk, majd távozás közben megkérdeztem, átadjam-e az üdvözletét édesanyámnak, ő pedig vidáman csak annyit felelt: „Naná!”
Másnap korán reggel aztán telefonáltak a kórházból, hogy tudassák velünk, édesapám az éjszaka során elhunyt, engem pedig óriási megkönnyebbüléssel töltött el a tudat, hogy halála előtt még magához tért, és visszanyerte jó kedélyét – és hogy haldoklása közben nem bömbölt a fülébe a televízió.
A kórházi személyzet kivitte a szobából a másik beteget, így még egy ideig egyedül lehettem apámmal. Csak ültem ott mellette csendben, mivel tudtam, hogy nem szabad megmozdítanom a testet, és nem ismertem édesapám vallásának ebben a helyzetben alkalmazható kifejezéseit; ám éreztem, hogy pusztán a jelenlétemmel is képes vagyok segíteni őt az utazásán.
Egy évvel később aztán édesanyám is agyvérzést kapott. Előtte még felhívta a bátyámat, Jacket, ám ő nem volt otthon, ezért a felesége, Judy vette fel a telefont. Anyám azt mondta neki, nagyon rosszul érzi magát, borzasztóan fáj a feje, hányingere van, és úgy érzi, mindjárt elájul… majd elhalt a hangja. Mivel nem tette le a kagylót, Judy átrohant a szomszédba, és onnan hívta ki hozzá a mentőket. A kórházban aztán háromszor hozták vissza édesanyámat a klinikai halálból, és ő mindhárom alkalommal kétségbeesetten igyekezett kommunikálni velünk. Összefüggéstelen szavakkal kísért küzdelmét látva eszembe jutott, hogy a dalai láma azt mondta, roppant fontos, hogy valaki baráti tanácsokkal segítse a haldoklót, felidézve benne az erényes magatartásformát. Odaültem hát az ágya mellé, és mivel tudtam, hogy édesanyám „kulcsszava” a lélek szó, így szóltam hozzá:
– Anya, Jeff vagyok; és elérkezett a lélek ideje.
Anyám azonnal megnyugodott, és felhagyott a küzdelemmel, én pedig halkan elismételtem neki iménti szavaimat. Néhány nappal később aztán édesanyám békésen meghalt.
Amikor Bobby unokatestvéremnél agytumort diagnosztizáltak, egy hosszú beszélgetés során Jack, a bátyám megkérdezte őt, vajon van-e még valami, amit meg szeretne tenni, amíg még öntudatánál van. Bobby pedig azt felelte, szeretné, ha minden unokatestvére összegyűlne, és elmesélnék a nagypapáról őrzött emlékeiket. Apai nagyapánk roppant heves és erőteljes ember volt, aki mindig nyomatékos és gyakran humoros módon védelmezte a családját, a földjét, a vallását és minden egyéb érdekeltségét is. Jack tehát összehívta mind a tizennégy unokatestvért: mindannyian tudtuk, hogy Bobby haldoklik, és nem is igyekeztünk az ellenkezőjét színlelni, ugyanakkor azonban nem vágtunk búskomor képet sem. Mind elmeséltük a viccesebbnél viccesebb, nagyapánkról szóló történeteinket, én pedig az egészet videóra vettem.
Később felhívott Bobby nővére, Nancy, és megkérdezte, mit tegyen, amikor közeleg öccse halála.
– Gondoskodj arról, hogy senki se zokogjon az ágya mellett – mondtam. – Igyekezz egyszerűvé tenni a dolgokat: kapcsold ki a tévét, és hagyd, hogy mindenki elbúcsúzzon tőle, mielőtt még megkezdődne a haldoklása.
Az unokatestvérem halálát megelőző nap családi körben megnéztük a videokazettát, majd gondosan eltettük, és azóta is őrizzük ezt az emléket. Másnap Bobby pedig egyszerűen és csendesen távozott ebből a világból.
A dalai láma azt tanácsolja, hogy amikor közeleg a vég, legyen a haldokló mellett valaki, aki emlékezteti őt a személyének megfelelő spirituális gyakorlatokra. Nem erőltethetjük rá másokra a saját nézeteinket, és mindenkinek csak a saját szintjének megfelelő gyakorlatok használnak. Amikor néhány évvel ezelőtt Raymond barátom megtudta, hogy AIDS-es, a kedvesével együtt felkeresett, és megkérdezte tőlem, most mit tegyenek. Mivel emlékeztem szüleim halálára, illetve arra az időszakra, amikor minden mozgásra képtelenül küzdöttem a Lyme-kórral, tudtam, hogy még jóval azután is aktív és tiszta tudatú belső életet élhetünk, hogy már képtelenek vagyunk kommunikálni a külvilággal. Betegségem alatt folyamatosan egy már harminc éve a tudatomban élő mantrát ismételgettem magamban, és azt vettem észre, hogy bár kommunikálni nem vagyok képes, a szöveg szokatlanul tiszta fénnyel ragyog a tudatomban. Időnként megpróbáltam ugyan beszélni, de soha nem jártam sikerrel, ám ennek ellenére sem aggódtam – az nagy hiba lett volna. Inkább egyre csak ezt a könnyebbséget nyújtó mantrát ismételgettem magamban.
Saját tapasztalataim alapján azt javasoltam tehát Raymondnak, hogy válasszon magának egy olyan szöveget, amelyet képes újra és újra elismételni magában, ő pedig Joseph Goldstein egyik négysorosa mellett döntött:

Töltsön el a szerető jóság,
Hogy jól érezzem magam.
Töltsön el béke és nyugalom,
Hogy boldog lehessek.

Bár úgy véltem, ez a „mantra” talán egy kissé hosszú, tudtam, hogy barátom hasznát veszi majd, hiszen nem véletlenül esett rá a választása.
Raymond tehát elkezdte gyakorolni a mantráját, a kedvese pedig bekeretezve elhelyezte a szöveget a kórházi ágy fejénél, hogy bármikor vethessen rá egy pillantást. Később, miután már elhagyta a kórházat, hogy saját otthonában haljon meg, Raymond folyamatosan leépült: először elvesztette a beszédkészségét, aztán problémái támadtak a feje mozgatásával, végül pedig már egyáltalán nem volt képes megmozdulni. Ám amikor meglátogattam, és leültem az ágya mellé, hogy halkan a fülébe súgjam mantrája első sorát, láttam, hogy felragyog az arca, és lehunyt szemhéja mögött megmozdul a szeme. A dolog működött!


FORRÁS: Édesvíz Kiadó

Édesvíz kiadó könyvei



Hírek statisztikája:
Megnézve:6426
VisszaÚj vásárló regisztrációja
Témakörök

Életrajzok

Ady Endre
Cervantes
Julian Barnes
Kazinczy Ferenc
Edgar Allan Poe
Vámos Miklós
Kertész Ákos
Walter Jens
Chia Mantak


| | |

Wiandt Kertészet | Kertészet webáruház
Könyv katalógus