Teljes nevén William Jefferson Clinton, eredetileg (1961-ig) Blythe. Az USA 42. elnöke. A Demokrata Párt tagja. A washingtoni Georgetown Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán, Oxfordban és a Yale Egyetem jogi karán tanult. 1972-76-ban az arkansasi egyetemen jogot tanított. 1977-ben Arkansas főügyészévé, 1978-ban - az USA történetének legfiatalabb - kormányzójává választották, egy ciklusig tartó szünet után, 1982-től minden alkalommal elnyerte ezt a posztot. Kormányzóként széles körben elismerést aratott környezetvédő törvényeivel és a gazdasági élet szabályozásának csökkentésével. Az 1992. évi elnökválasztási kampányban a gazdasági és a szociális kérdésekre helyezte a hangsúlyt, s tizenkét évnyi republikánus kormányzatnak vetve véget a Demokrata Párt jelöltjeként legyőzte George Bush addigi elnököt és a független Ross Perot-t. Nagyszabású egészségügyi (az általános jellegű betegbiztosítás megteremtése) és szociálpolitikai reformtervezetét nem tudta bevezettetni, de elfogadtatta ötéves deficitcsökkentő programját, s több, a bűnözés visszaszorítását célzó törvényt vitt keresztül. 1995 januárjától a kongresszus mindkét házában republikánus többséggel találta magát szemben. Irakkal elődje kemény politikáját folytatta, Szomáliából azonban 1994-ben kivonta az amerikai csapatokat. Közvetítőként jelentősen hozzájárult a közel-keleti válság rendezéséhez: Jichák Rabin és Jasszer Arafat 1993 szeptemberében Washingtonban írták alá a palesztin önigazgatás megteremtéséről szóló elvi egyezményt. Az ENSZ felhatalmazásával sikeresen lépett fel a haiti junta ellen (1994). A Balkánon dúló háborúban főképp a tárgyalásos rendezést szorgalmazta, s személyes diplomáciai sikereként értékelhető, hogy a szemben álló felek 1995 novemberében Daytonban parafálták az 1992-től tartó konfliktust lezáró békemegállapodást. 1996 novemberében újraválasztották.
Második elnöki időszaka alatt a republikánusok kongresszusi többsége miatt felhagyott a liberális reformok erőltetésével, és elfogadta a szociális programokra fordított összegek csökkentését is. Elnöksége idején a gazdasági növekedés üteme 2,7%-ról 3,5%-ra nőtt, a munkanélküliség 7,3%-ról 4,5%-ra csökkent, a szövetségi költségvetés deficitje megszűnt. Támogatta az írországi, koreai, izraeli béketörekvéseket. Sikerei ellenére második hivatali idejét egy 1997-ben kirobbantott erkölcsi botrány árnyékolta be, amelynek során az elnöki székből való elmozdításának alkotmányos lehetősége is felmerült. 1998 októberében a képviselőház hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt vád alá helyezte, mert nyilvánosan letagadta, hogy 1997-ben viszonyt folytatott a Fehér Ház egyik fiatal alkalmazottjával. Az 1999 elején lefolytatott per végén felmentették a vádak alól. A Közel-Keleten nem sikerült békét teremtenie, de nevéhez fűződik az úgynevezett Clinton-elv, amely szerint az USA nem tűri el az etnikai tisztogatást (ennek az elvnek első gyakorlati alkalmazása a Jugoszlávia ellen 1999 tavaszán lezajló légiháború volt). 2000 májusában megadta a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt Kínának.
Második elnöki ciklusa lejárta után megírta nagy sikerű visszaemlékezéseit, melyek 2004-ben jelentek meg Életem címmel.
FORRÁS: Ulpius-ház Könyvkiadó Bt
Könyváruház
Könyv - számítástechnika
Könyves hírek
